Normális, hogy ennyire félek attól, hogy a dolgoknak egyszer végük lesz?

Most ez elég nevetségesen hangzik, de megpróbálom elmagyarázni.

Leginkább nem is a környezetemben lévő dolgok végétől félek, de azért ez is gyakran megesik..

Tehát pl ott a Harry Potter filmsorozat, 3, mára már ikonikus színésszel, és egyszerűen elfog a sírás, ha arra gondolok, hogy kb 10 évig dolgoztak együtt és mára már vége és soha semmi nem hozhatja vissza azt a korszakot. De pl ugyanígy félek, hogy mi lesz, ha már -szintén nagyon ikonikus játék- senki nem fog Counter-Strike 1.6-ozni, és emlékezni fog-e bárki rá később, hogy pl én is kisebb koromban milyen jókat játszottam rajta a barátaimmal. Van egy macskám.. Egyszer valószínűleg meghal, utána 10 év múlva már senki nem fog rá emlékezni. Rengeteg ilyen dologgal így érzek.. Nagyon ritka amikor én bármilyen érzelmemet kitudom mutatni, de ha ezekre a dolgokra gondolok akkor még közösségben is simán eltudnám sírni magam..

Nem hiszem, hogy teljesen átment és megértettétek, hogy mi a rák bajom van, de azért remélem halványan érezhető, hogy mit akarok..

16/F