Rossz volnék vagy csak mások nem fogadnak el?

Konkrétan sosem tudtam semmilyen iskolai közösségbe beilleszkedni. Nem volt sosem jó kapcsolatom a nevelőimmel, tanáraimmal az iskolában, óvodában, általában megbüntettek valamiért, felpofoztak, gyakran igazságtalanul. A kölykökkel se jöttem ki sose, általában kirekesztettek, elhagytak, egy idő után nem is kerestem senki társaságát. Van néhány barátom, de csak azért mert unalmas lenne csendben ücsörögni egész álló nap az iskolában. Nem vagyok túl jó tanuló sem, hánynom kell az iskolarendszertől, a temérdek házi feladattól és a 8-9 óráktól. Viszonylag gyorsan tanulok meg dolgokat, amik érdekelnek, ami jól megy azt szeretem csinálni. Olyan üres vagyok, mint egy kipucolt szemetes, az érzelmeim a nullával egyenlőek, csupán sötétséget, ürességet érzek. Ha érzek valamit az a düh egyedül. Érdekel a pénz, különösen vonz, kapzsi vagyok, jó lenne ha gazdag lennék és felvághatnék. Nem vagyok szabálykövető, ha betartok valamit, akkor csak azért, mert rám nézve negatív hatással lenne, ha nem tartanám be. Sokszor tör rám hirtelen düh, szinte fel tudnám rúgni a világot. Igyekszem magam ilyenkor kontrollálni, hogy ne keveredjek verekedésbe vagy egyéb kellemetlen szituációba.