Negatív dolgokra nem illik rákérdezni a másiktól? Vagy legalábbis nem túl gyakran?

Türelmes, beletörődő típus vagyok, úgyhogy csak kíváncsinak, maximum egy kicsit tapintatlannak titulálnám.

Mondjuk ez attól is függ, hogy milyen viszonyban állok vele, de ha úgy van, és nem is traumatikus annyira az a negatív élmény, hogy már a gondolatától is rohamot kapok, akkor valószínűleg elmondanám neki. Ha meg nem, akkor elmondanám neki, hogy "Figyelj, elhiszem, hogy kíváncsi vagy, de nem szeretnék beszélgetni ilyesmiről." Ha megvan benne az empátia gyökere, akkor megérti, és becsukja a száját (esetleg még bocsánatot is kér).