Miért szólnak le az ismerőseim ha illedelmesen viselkedek másokkal? (Már ha a mai világba létezik ilyen hogy illem. )

Nekem van egy haverom, az is egy szemtelen forma, kb 60 év alatt tegez mindenkit 19 éves létére. Amikor először találkoztam az apjával, ugye magáztam, ő meg nekem állt, hogy minek magázom az apját? Mondom, mert az én apám is lehetne és nem engedte meg, hogy tegezzem. Több példát is felsoroltatok az illemre, de szerintem ez is beletartozik, hogy aki az öregapánk is lehetne azt azért illene magázni, ma már ez is egyre ritkább.

Egyébként ez a lányokat előreengedem a bejáratnál és nem köszöni meg dolog engem is nagyon felidegesít, pedig hányszor találkoztam már vele. :D

Talán most lepontoznak emiatt, de nekem erről csak annyi a véleményem, hogy sokszor azért vékony a határ az illedelmesség és a (bocsánat, de hirtelen nem tudom szebben mondani) puhap*csűség között.

Félreértés ne essék: az alapvető udvariassági protokollokat én is mindig betartom, mint például a fent említett normális köszönést és az ajtóban való előreengedést, és ilyeneket.

De például van egy haverom, aki a jófiúságnak már egy magasabb szintjét űzi, amitől bevallom, hogy én sokszor a falat kaparom.

Mondok egy példát, ami elég gyakran elő szokott fordulni.

Egy zsúfolt kocsmában vagyunk, iszogatni szeretnénk. Odamegyek a pulthoz, sorra kerülök és mivel állnak még mögöttem, ezért igyekszem a lehető leghamarabb lezavarni a rendelést. Valahogy így, hogy "Helló, egy Sopronit szeretnék kérni!". Kiadják, kifizetem, aztán mondom, hogy "Köszi szépen, helló!", és már megyek is a dolgomra.

Na, ez nála valahogy úgy zajlik le, hogy "Jó napot kívánok! Szeretnék kérni egy üveges Arany Ászok sört!" Kiadják, nagy nehezen kiguberálja a pénzt a tárcájából, aztán jön az, hogy "Köszönöm szépen! További szép estét kívánok!" De addigra már vagy húszan benne vannak az aurájában és türelmetlenül várják, hogy sorra kerülhessenek.

Nem tudom mennyire volt érthető a sztori, ezzel most csak azt akartam volna kifejezni, hogy valóban jó és fontos dolog az udvariasság, de tudni kell azt, hogy mikor mennyire kell alkalmazni.

22/F

Előző, ha jól értelek, ez olyasmi, mint anno a Dutyi Dili c. filmben volt (nem a te generációd klasszikusa, de lehet h ismered), kb ilyenre vette a figurát az egyik főhősm, a hatalmas izomagy előttm, a cellában:

"Hehe, egy kis s. ggdugasz vagyok, eheheee, ííígen, igen, egy ííííllyen icipici kis se. ggdugasz vagyok :D ...nanán, hát mi sem természetsebb, ööö hee, ííí. :D Iiiiigen-íígen egy icipici kis s. ggdugasz vagyok. :) Aaaannyira naaaon kicsike kis s. ggdugasz vagyok :) De.. öö... arrébb engeCCC egy picíít? :)"

;-)