Mit gondolnátok az alábbi helyzetekbe?

A nem hallóra Beethoven az élő (azaz valaha élt) példa.

A nem látó esete:

Kezdjük ott, hogy "egy pont/egy szín sincs más helyen" kicsit téves megközelítés. A festészetben a látó festő is eleve más helyre tesz, hiszen a 3D valóságot 2D-ben láttatja. Erőteljes absztrakció (még akkor is, ha hiper-realisztikus, a nonfiguratívról már nem is beszélve). Egy nem látó viszont hová tenné a megfelelő színt a vásznon? Nem tudja beazonosítani, a kezével szétkenné. A hallásnál azért működik a dolog (ha az illető minimum zseni), mert a zenei hangok fixek (fél hangok, negyed hangok) - nem használnak végtelenbe nyúló átmeneteket, mint a színeknél. A színek viszont pont ettől kezdenek élni, ha határokat szabunk és kitöltjük őket, színezőt csinálunk, nem képet. Szóval ha a nem látó hiper-reál képet festene, azon megrökönyödnék, és keresném a csalás lehetőségét.

Hasonló a helyzet a szagoknál és ízeknél, bár a szakács még megtanulhatja a recepteket, így kóstolás nélkül is készítheti az ételt, ezt még el tudom képzelni (igaz, ez nem alkotás, hanem reprodukció). Ugyanígy a parfümös is, ha nem valami újon kísérletezik - jó, ha ismeri az alapanyagokat és van, aki ki is tudja próbálni, akkor együttműködve lehetséges, hogy tud alkotni valami újat. Lényegében a tudás az övék, és más orrát/nyelvét használják a kipróbáláshoz.

Azt gondolnám, hogy milyen jó tehetséges társaságba keveredtem.

Mekkora mázlim van, hogy megismerhetem ezeket az embereket akikböl lehet, hogy tényleg csak 1 van :)