Nem szeretem a gazdag embereket. Irigy vagyok?

"Akik szerinted "nem tisztességesen" gazdagodtak meg, valóban mások jóhiszeműségét, tudatlanságát vagy bárminemű egyéb hiányosságát használták ki. Ám véleményem szerint pont ezért érdemelték ki azt, hogy több jusson nekik, mint a többieknek, akikkel szemben sikerült előnyhöz jutnia. Természetes kiválasztódás. Ez az értelme ennek."

Látom, van, aki reagált erre időközben, és egyetértek avval, aki jogosan kritizálta e hozzászólást, hogy amit idéztem most, az már-már SAJNOS, és ELSZOMORÍTÓ módon eugenika, fajelmélet, szociáldarwinizmus. És önzőség, a szociális érzék hiánya, infantilizmus.

Ahhoz szólok most, akit idéztem:

Nekem meg, tudod, az infantilizmus az egyik tényező, ami erről eszembe jut. Bár egy óvodástól még nem katasztrófa, de nem kívánatos tőlük se, ha pl agresszióval kitépi a játékautót a másik kezéből!

Mert itt nem csak mások naivitásának kihasnzálásáról van szó... Az csak az egyik rosszindulatú, inhumánus módszere a gazdagoknak.

Mondom, vannak rendes gazdagok is, ha kellően adakozó, de akkor meg valamelyik őse volt aljas, hogy őfelé tolódott el az anyagi egyensúly, mások rovására, hogy lett az utódnak is tőkéje, amibe energiát fektetve kiélte anyagi ambícióit.

"Tapsvihar"! Ez munka...?? Ha munka is, nem járhatna neki több, mint az átlagnak. A többség is dolgozik legalább annyit, mint a szorgalmasabb fajta gazdag!

Vagy esetleg szerencséje volt annak, aki gazdag. De a döntő erkölcsi tényező akkor tehát: mennyit ad belőle másoknak, ravaszságtól mentesen, egyúttal jó szándékból?

Nem mellesleg az evolúció elméletét már oda-vissza megcáfolták, annak főbb pontjait, pl természetes kiválasztódás értelmét.

A term.kiv. szerepe lényegtelen, az evolúcióra nézve, de a hatalom azt hazudik a tömegmédiákon át, amit csak akar... Sajnos.

Gyerekes, kamaszos gondolkodás a "vagy-vagy" hozáállás, mely nélkülözi a kifinomult, többszempontú, valamint humánus hozzáállást.

Az érettebb, erkölcsös, több szempontú, kifinomult gondolkodásmód, ami felnőtt korra jellemző kellene legyen:

az "is-is" típusú:

járjak jól, de úgy, hogy más IS jól járjon.

NEM megalkuvást értek ez alatt, hanem józan, értelmes egyenlőség párti hozzáállást és gondolkodásmódot.

Akit fentebb idéztem, a primitív, ősbunkó, könyöklő hozzáállást hiszi értelmes megoldásnak, holott ez infantilis, egocentrikus, sőt, ezen túl ráadásul önző hozzáállás a világhoz, nulla szociális érzékenységgel.

Hozzáteszem: közel se csak az ügyetlenebbtől, hiszékenytől veszik el a megélhetést a gazdagok! Rengeteg intellektuel éhezik, nélkülöz! Miért? A trükközők, ravaszok, csalók miatt, és az agresszió okán (pl katonaság, rendőrzés negatív célú alklmazása, rendőrállam), akik meggazdagodtak, mások rovására!

A ravaszság közel se egyenlő az értelmességgel, intelligenciával! Sőt, annak az "alja" része a ravaszság!

Egy róka is ravasz, tehát ez még csak állati szint.

Van olyanfajta állati vonás, ami nem baj ha emberre is jellemző (pl szaporodás, meg egyáltalán: rengeteg minden), azonban ha csak állati vonásaink volnának, akkor még nem volnánk emberek.

Sajnos sok ember állati szinten tartja saját magát, pl a gazdagok jó része, különösen a bankárok.

Van tehát olyan fajta állati vonás is, ami káros, pl a ravaszság. (Hacsak nem rosszindulatúak ellen, önvédelemből, ideiglenesen.)

Ismét én vagyok.

Muszáj kiegészítenem írásom, nehogy félreértés legyen.

Én a középutat javaslom, az élet legtöbb területén. E téren is.

Tehát NEM azt mondom, h bárki mártír legyen!

(Bár kivétel erősíti a szabályt, pl amikor egy felnőtt életveszélytől megment egy gyermeket, a saját élete kockáztatása árán, akkor az elismerésre méltó hőstett.)

Szóval, konrétan ismét a pénzügyi kérdésekről...

Én úgy látom, amíg valaki akármilyen gazdag, szegény, vagy átlagos jövedelmű, de még nem érte el az alapvető szükségletei kielégítését, addig szerintem se várható el, hogy adakozzon.

Alapvető szükséglet alatt értem, hogy joga van saját ingatlannal rendelkeznie, de e téren se kell túlzásokba (pl luxus ház, luxus környezet) esni. A gyermekei számát, illetőleg evvel együtt az összes, általa tervezni kívánt gyermekei számát végiggondolva, az ő (leendő és jelenlegi) szükségleteikkel együtt joga van ehhez mért területű, szobaszámú házat, lakást vásárolnia, normális közegben (akár választani a tisztább levegőjű térséget).

Joga van az egészségi állapotára is költeni olyan szinten, ami érthető (korházi kezelés, méregtelenítés, viszonylag változatos, és megfelelő táplálék bevitele) és ezt az utódainak is biztosítania.

AZONBAN:

mindenki lelkiismeretére van bízva, hogy ezt betartja-e és hogy mennyire józanul látja, hogy mik a minimális (fent említett) igényei, ahogy az is, hogy amikor ezen felüli jövedelme van, abból adakozik-e. Én feltétlenül szükségesnek és elvárhatónak tartom ,h ezen felül mindenét adja oda azoknak, akik különösen rászorulnak:

elsődleges szempontok:

a betegek , a gyermekek, az éhezők, hajéktalanok,

és természetesen leges legelsőként azok irányába kell adakozni, akiket az említett három tényezőből legalább kettő érint (halmozottan hátrányos helyzetűek).

Ha valaki 10 gyereket tervez, joga van hozzá, ennél fogva akár havi netto 1 millás jövedelméből se biztos, h adakoznia kell - értve ezt az esetben, ha már él és virul (megszületett) mind a tíz csemete. Bár lehet, hogy itt az ideális határ valahol 800 ezer FT körül van, és az afelettiből igazán adakozhatna rászorulóknak.

Bár függ sok mindentől, hol az anyagi határ. A lelkiismeretére van bízva, hogyan osztja be az emebr a pénzét és abból mennyit lát feltétlen szükségesnek önmagára és utódaira költenie.

(Tehát ha kb 1 milla felett keres egy 10 gyerekes családapa / családanya, illetve ha efeletti az összbevételük, akkor én mindenképp adakoznék másoknak, a helyében, az 1 milla fölé eső részéből.)

Mérlegelje mindenki a saját lelkiismerete szerint, aki kellően sokat keres, h mennyit adakozhat, mit tehet meg másokért és mit nem.

Az más kérdés, h joga van titkolnia is bárkinek, az ő saját netto (vagy brutto) jövedelmének / bevételének összegét.

Nem ismételném, amiket korábban írtam, csupán visszautaltam 1-2 pontra időközben.

A lényeg,

hogy én azt látom normálisnak, ha az ember amennyire csak bír, adjon abból, amije van - de a saját túlélése, és utódai túlélése legyen az első!

Fontolja meg, kinek ad, tehát nem gazdag komának, hanem rászorulónak adjon pénzt, anyagiakat,

és NE visszaélésből!!!

Hanem szívből, belátásból, segítőleg, ÖNZETLENÜL!

Szánalmas a milliárdosoktól, amikor önreklámo célból adakoznak...

És úgy, hogy még marad egy halom pénzük (vagyonuk!) ezek után...

Ezen felül értelmes módon megválasztott természetbeni juttatást javaslok kiviteleznie, esetleg pénz formájában.

A csövesnek meg nem piát adnék (azt senkinek sem), ha nekem lenne miből, és nem pénzt,

hanem általában, ha mód van rá, közvetlenül és temrészetben adakoznék, és értelmes dolgot.

Figyelembe kell venni azt is, hogy "nagyban", valamilyen szinten gyanúsak a dolgok többnyire, és le is buktak már többen. Ennél fogva kevésbé bízom a segélyszervezetekben, akik közvetítik az adományokat, mert nem ritka a sikkasztás.

(Bár relatíve "aprópénzt" már jutattam a kicsiny spórolt pénzemből pl árvízkárosultak javára, annyi belefér ilyen úton is,

és ezt SEM önreklámból mondom, amúgy is anonim vagyok.

Különben is csak aprópénzt tudtam utalni, én magam is rászoruló vagyok, úgy mellesleg - csak hogy értsék mások, hogy

nem a levegőbe beszélek, nem gazdag vagyok, akinek marha könnyű szórni az aprópénzt, akár a mellét verve, h ő "mennyire adakózó"... hanem alacsony jövedelmű vagyok. De NEM a személyem számít a hozzászólásomban, hanem a GONDOLATAIM.)

Szerintem minden lényeges vázlatpontot megírtam ezennel, a vonatkozó gondolatmenetemből.

(De ha valami fontosat kihagytam, és eszembe jut, jelezni fogom.)

*

elsődleges szempontok:

a betegek , a gyermekek, az éhezők, hajLéktalanok,

és természetesen leges legelsőként azok irányába kell adakozni, akiket az említett NÉGY tényezőből TÖBB IS érint (halmozottan hátrányos helyzetűek).