Mi a véleményetek a káromkodásról?

Lány vagyok, nem a nemi szerveimtől függ, hogy mit mondhatok, de jó kis szűrő.

Nem használom rendszeresen, de szerintem a magyar nyelv káromkodásügyileg is toppon van. Olyan cifrákat lehet mondani, hogy nem igaz. Aki beszél angolul, tudja, hogy egy "fuck"-ot mennyiféleképpen fel lehet használni fordításban.

És valahogy érzelmesebbnek is gondolom. Ez most viccesen hangzik, de úgy értem, hogy pl. a húgom azt mondja egy horrorfilmre, hogy "nagyon ijesztő", az tök más, mintha azt mondja, hogy "qrva ijesztő". A "qrva" kicsit erősebb jelző.

Sok más emberhez hasonlóan azt tartom jónak, ha akkor s úgy használják az erőteljesebb szavakat, amikor "kell". Sokkal jobban ki tudja fejezni az ember érzelmeit egy-egy erőteljes szó.

Kötőszóként használva eléggé rühellem, úgy el is veszti az erejét, értelmét...

Néha humoros is tud lenni, a magyarban elég cifrákat lehet káromkodni :)

Egyszer olvastam egy könyvet, pár évtizede valami ifjúsági regényt, amiben teljesen normális szavakkal káromkodtak. Lila füstben kóválygó boszorkányt meg efféléket emlegettek, de sorokon keresztül... Az is egy elég jó megoldás, ha az ember kifejező akar lenni :)

Én magam úgy használom a káromkodást, mint az alkoholt. Ritkán és keveset, de egyemben sincs lemondani róla.

Alkoholból még nem gond az erős, káromkodásban viszont szinte sosem megyek el az erősebb szexuális töltetűkig.

Viszont sosem értem, miért kér bocsánatot egy srác, ha káromkodik és látja, hogy én, egy nőnemű lény is hallottam. A nők is ugyanúgy tudnak káromkodnak, legfeljebb statisztikailag kevésbé, de nem hinném, hogy sokkal.

Nem szoktam túl gyakran káromkodni. De ha néha mégis, akkor úgy, mint valami idegbeteg taxisofőr. xd

17L

A B+, k+ anyádat az 'csak' csúnya beszed :D

A káromkodás az, amikor Istent karomlod

Szoval pl: az isten B...za meg vagy hasonló :D

Es mielőtt meg azt hinnetek nem vagyok tul vallásos :D

Van mikor jól esik az ember idegeinek.

Vannak emberek, szituációk akiket és amiket csak nyomdafestéket nem tűrő szavakkal lehet úgy jellemezni, hogy a jellemzés híven tükrözze a mögötte lévő indulatot. Vannak filmek, zenék amikben a káromkodás hangulatteremtő eszköz.

Nem mindegy azonban, hogy hol és mikor engedjük meg magunknak. Iskolában, munkahelyen bármilyen közintézményben mellőzni kéne az ilyen szavakat, de otthon vagy a kocsmában barátokkal, ha épp azt mesélem, mennyire felhúzott a tanár, főnök, xy szerintem belefér 1-2 ilyen szó, ha a társaságból senkit sem zavar.

Az sem mindegy, milyen szándékkal, hogyan használjuk.

Mindig igazságtalannak tartottam azt a felfogást, hogy valakit a csúnya szavak használata sért, holott megsérteni valakit azok nélkül is könnyű. Lásd brit kosztümös drámák, ahol soha egy b+ vagy qurwa el nem hagyja a szájukat, de mennek a szócsaták, elegáns, szofisztikált stílusban.

Az a véleméynem, hogy meg van a káromkodés egészséges funkciója és mértéke, a többi káromkodó meg primitiv.

Nevezetesen, hogy én ha megütöm magam, vagy más kellemetlenség ér, akkor lehetőleg nem fojtom magmban, hanem kikáromkodom magamból, kivéve, ha láthatólag14 év alatti gyermek is tartózkodik a környezetemben.

Más szóval: NEM azért káromkodom, hogy menőnek látszódjak, hanem hogy levezessem indulatomat, adott esetben.

Evvel szemben primitívnek tartom a pozőröket, akik csak pózból káromkodnak, mert azt hiszik, ettől ők vagányak, ráadásul mértéket se tudnak tartani ebben - semmiféle töltete nincs a káromkodásuknak, csaka felszínesség: hogy "menőzzenek". Általában indulatmentesen teszik, tehát értelmes funkió nélkül, felszínesen. Összekeverik a nyelvi kultúrát és az indulatszavak mértékletes és indokolt használatát: a látszattal, a divattal.

Időközben eszembe jutott egy érdekesség a témáról.

Egy hangsor önmagában sohasem káromkodás, se csúnya beszéd; a szándék, és a metakommunikáció (pl hangjeltés) teszi azzá, és a kontextus.

Tipikus példa ere, hogy az ujgurok (Mongólia) a magyar nyelvvel nagyon közeli rokonságban álló nyelvet beszélnek, rengeteg az egyezés a mai magyar és mai ujgor között is (hát még az ősi nyelvi változatokban, ld Kazinczy előtt), azonban az ujgur nyelvben sok olyan szó él máig, ami ősibb formában megmaradt, mint a magyarra fordított változata, végső soron azonos jelentésű párja - ellenben ha ujgurul mondod, semmi negatív töltete nincs némelyiknek, ha meg magyarul mondod ugyanazt a hangsort, lényegében hasonló jelentéssel, akkor meg káromkodásnak számít.

Na ennyit a hangsorról mint részletkérdésről... A hangsort ezen felül a köznorma tölti fel további jelentéssel, pl avval, hogy milyen hangulatot fejez ki a szó, vagy esetleg kontextustól függően mit kell jelentsen, FÜGGETLENÜL annak eredeti jelentésétől.

KONKRÉT PÉLDA:

kolbász: ujgur nyelven kolbasz (de a magyar palóc pl hasonlóan ejti, csak megnyújtva az "a"-t.)

Az ujgur "kolbasz" szó kézzel préseltet jelent szó szerinti fordításban, amúgy meg azt, amit nálunk: kolbász.

A "kol" a kéz, a "BASZ" pedig nyomni, tömni, dugni, préselni. Remélem érthető, nem ragoznám túl...

Ott fel se merül a "basz" szótő úgy, mint káromkodás, se úgy, mint "csúnya szó". A mai magyarban viszont igen. Pedig ugyanaz a hangsor.

Tehát sosem létezik csúnya szó a világon, legalábbis hangsorilag nem. Így hangsorilag káromkodás sem. Egy nyelvben sem, ha belegondolunk...

A közfelfogás és az AKTUÁLIS divat színezi a hangsor hangulatát, szándékát, általánosan. (Más kérdés, h helyzettől, egyéntől függően egyéb tényező némileg módosíthatja, árnyalhatja.)