Miért jó az embereknek egymást hátba szúrni? (többi lent)

Sajnos nagyon is érzékenyek az emberek. A legkisebb vélt vagy valós sérelemért képesek kiakadni, megsértődni örök időkre, bosszút állni érte. Ez sokkal egyszerűbb, mint kezelni a konfliktust, megbeszélni a dolgot a másikkal. Ha irónikus akrnék lenni, azt mondanám, azért szúrják hátba egymást az ilyenek, ( meg néha másokat is ), mert nem így nem kell látniuk a másik szenvedő arcát.

Az embereknek szerintem igazából nem jó egymást hátba szúrni, éppen ezért az esetek többségében ezt nem is teszik meg. Persze, nem mondom, hogy a barátság érdekében ölre menő, véres csatákat kellene vívni, de a problémákat minden esetben igenis hasznosabb lenne megbeszélni, mint egyszerű szőnyeg alá söpréssel elfojtani azokat. Én inkább azt látom, hogy a felesleges, sokszor értelmetlen konfliktuskerülés az ami probléma és ami még jócskán ront a helyzeten: hogy a pszichológusok is sokszor hibásan erre tanítanak. A mai világban azért nem tudnak mélyebb baráti kapcsolatok kialakulni, mert már rögtön az első előálló konfliktushelyzetnél inkább elmenekülünk, nehogy bármi kis vélt vagy valós sérelem miatt szembe kelljen néznünk saját magunkkal vagy önérvényesítésre kényszerüljünk. Ezért általában aztán nem is fejlődhetnek ki bennünk rutinszerű konfliktuskezelési technikák, nem tudjuk begyakorolni és elsajátítani azokat. Saját tapasztalat, hogy egy ismerkedési folyamat mondjunk férfi és nő között szinte azonnal végérvényesen megszakad akkor, ha bármelyik félnek bármiféle kifogása van akár csak a másik fél egyetlen gondolata ellen. Ilyenkor nem az történik, hogy a felek érveléssel, bizonyítékokkal megpróbálják meggyőzni egymást, hanem az, hogy inkább kimondják: ne ismerkedjünk tovább, mert mi nem illünk egymáshoz és ez mindennapos. Egy másik eset: albérlőtársak összevesztek egy tábka csoki miatt, mert nem emlékeztek már rá ki volt aki kifizette a boltban (tehát ki lehetne a haszonélvező). Az eredmény: különköltözés (egyetemi hallgatók voltak, még csak nem is félkegyelmű munkások). Szóval a mai világban szerintem inkább a túlzott konflikuskerülés az egyik legnagyobb baj és nem egymás hátbadöfködése. Szerencsére ilyet tényleg ritkán lehet látni.