Végig kell néznem, ahogy a legjobb barátnőm teljesen elveszíti önmagát? Skizofrén betegségben szenved, sehogyan sem könnyíthetek a helyzetén?

Számomra ez az egész nagyon fontos.Talán ez lesz életem legnehezebb próbatétele,ezért kérek minden olyan nem hozzáértőt vagy 18 éves okoskodót,hogy ne írjon nekem üres hülyeségeket! Egyúttal kérem azoknak is a figyelmét,akik azonban valóban jártasak ezen a téren és bármivel,akár a legkisebb tanáccsal de segítsenek rajtam!(Bár tudom,hogy nem járok jó helyen,de végső elkeseredésemben nem tudok mihez kezdeni,minden számít!)

Belekezdenem nagyon nehéz.Olyan barátról van szó,akivel együtt nőttem fel és immáron 14 közös,boldog évet tudhatunk a hátunk mögött. Gyermek koromban soha nem hittem a baráságban,mert rengetegszer ávertek már.Ő volt az,aki bebizonyította nekem,hogy bizony érdemes volt kinyittanom a szemem.Kiállt értem,felvidított és boldoggá tette az addigi szürke életemet,ami soha sem volt felhőtlen az anyukám végett.

Rengeteg mindent éltünk már meg,és az általános problémák,sebek mellett mindkettőnknek volt egy mélyebb is,amit együtt viseltünk el,és egymás támogatása nélkűl már rég nem ennyi mindent éltünk volna meg együtt.

A baránőm két éve lett részese annak,ahogy szeme láttára gázolták halálra a bátyját.Onnan kezdve minden megváltozott.

Rengeteget szenvededt és sírt.Sokszor hetek teltek el úgy,hogy bezárkozott és mikor elmentem hozzá minden egyes mondata végére elsírta magát.Aztán egyik percről a másikra teljesen "megnémúlt" .Egy hónapon át nem beszélt csak bámúlt mindenkire,de olyan üveges tekintettel ,mint egy robot.A csend soha sem jelentett jót,nem igaz? Mintha tegnap lett volna,hogy hajnali 5-kor kapom a hívást,az anyukájától,hogy idegösszeroppanást kapott és hogy kórházba kerűlt.Innentől gondolom mindenki tudja mi jön.Innen kezdve már nem az a lány volt ,aki rég.

Rengeteg pszichológus,orvos és gyógyszer lett részese az életének. Nem kis idő telt el,amíg látszólag "felépűlt". Aztán hamar rájöttem,hogy itt semmi sem stimmel.Nem engededt magához közel,káromkodni kezdedt,amit ő korábban soha sem csinált,mégha mérges is volt,akkorsem.Másképp kezdedt öltözködni,megváltozott a beszéde,azt kezdte mondogatni,hogy elege van abból,hogy folyton úgy kezeljük mint egy lányt.Nem kellett sokat gondolkozni.Azonnal pszichológushoz fordúltunk szegény anyukájával,aki már azt se tudta hová sírjon.Nem kellett sok idő míg !egbizonyosodtunk róla,hogy valóban megtörtént a baj.A trauma hatására tudathasadása lett és az a bizonyos másik személy,a bátyja lett.

Azóta folyamatosan kezelik.Rengeteg.Rengeteg gyógyszert szed.Terápiákra jár,de semmi.A rohadt nagy tudomány nem érte el azt,ami eddig segített volna rajta.

Ma már egy félig leborotvált fejű lányt látogatok meg hetente egyszer ,aki a sok gyógyszer miatt ilyenkor is csak alszik.

Betegesen kutattam minden gyógyulást segíthető szer után de nem megy. Nem tudok rajta segíteni! A szemem láttára tűnik el! Mi a francot tegyek? Hogyan segíthetnék a családjának a gyógyúlásában?

Ha valaki tud,az kérem lásson el tanáccsal!