Le lehet mondani teljesen a pénzröl és az anyagiakról?

egy idő után nem kell nagyobb ház, vagy márkás ruha, szerintem ezt le tudjuk vetkőzni sokan, és ahogy öregszünk, egyre több dolgot fogadunk el és elégszünk meg vele.

de bizonyos dolgokból akkor is kell sokszor új, mert elhasználódik.

szerintem te nagyon szerencsés ember vagy, és nagyban hozzájárul a nyugalmadhoz, boldogságodhoz, elégedettségedhez, hogy szereted a munkád. és ezért nyilván kapsz is annyit, hogy ellegyél szépen.

az emberek 90%-a ezt nem mondhatja el magáról. hogyan legyen harmonikus az, akinek nincs semmije? aki egyik napról a másikra él? ha meglenne a lakásunk, és nem a hitelért güriznénk minden hónapban, sokkal nyugodtabbak lennénk, és a lelkiállapotunk hasonlítana a tiédhez.

sokan csak azt a minimumot akarják, ami neked már megvan. hidd el, sokkal jobb lenne a közhangulat, de ez a rengeteg ember a mínuszban van. ők is megelégednének a kevéssel, de annyi sincs.

A másik a munkád. Szerencsés vagy. Nem mindenki csinálhatja azt, amit szeret. Te kiteljesedsz a munkádban. Egy gyári melós nem. (ne firtassuk, hogy miért nem tanult). Ha még részben azt is csinálod, amit szeretsz, mert hiszen azért tanultál, akkor sem idilli, mert tuti van egy szemét főnök, vagy bármi, ami elront mindent.

Szóval talán leküzdhető lenne, ha a körülmények olyanok lennének. Egy idilli világban, ahol a fiatalnak alanyi jogon járna lakás és munkahely. Nyilván lenne, akinek semmi sem elég, de a nagy átlag megelégedne vele, és élne csendesen.

Nézd meg a természeti népeket. Nem akarnak 2x akkora kunyhót, mint a szomszédé. Nem akarnak vastagabb fűszoknyát. És boldogok.

A mi civilizációnk ezt már nem teszi lehetővé.