Hogyan tudnék változtatni a páromon? Részletek lenn.
Van egy barátnőm, akin azt vettem észre, hogy több olyan tulajdonsággal is rendelkezik, ami nem tetszik nekem és nem hasznos a számára sem. Hogyan tudnám változásra bírni?
Az a fő gond, hogy teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy ahelyett, hogy őt akarnám megváltoztatni, először saját magamat kellene megváltoztatnom. Ismerem azt a hozzáállást, hogy "ne a másikat akarjuk megmásítani, változtassunk a róla szóló saját gondolatainkon." Ez mind OK. Ezt értem és el is tudom fogadni.
Csakhogy, a helyzet ennél bonyolultabb. Konkrétan nem azt szeretném, hogy miattam változzon meg, hanem azt, hogy SAJÁT MAGA MIATT. Igen, tudom, hogy ebben a kérésben valahol én is benne vagyok, hiszen miért is akarnám, hogy saját maga miatt változzon meg, mikor nekem is jobb lenne, ha változna. A következők a megfigyeléseim:
- Gyakran depressziós, szomorú;
- Nem örül az életnek, pedig van munkája, ahol normális fizetést kap, van 1.2 barátnője, s van barátja, aki én lennék - ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert korábban egyáltalán nem volt komoly kapcsolata;
- Nagyon sok mindentől fél, pl. lakáskeresésnél nem merte felhívni a kiadó lakás tulajdonosát;
- Mikor megkérdezem tőle munka után, hogy: "Milyen napod volt?", elég gyakran kapom azt a választ, hogy: "Szar." Nem is emlékszem olyanra, hogy azt mondta volna, hogy: "Váó, micsoda egy jó nap volt ez a mai!"
- Általában is jellemző rá, hogy nem igazán lelkesedik semmiért.
- Nincs hobbyja, gyakran unatkozik.
- Nincs különösebb életcélja, amiről mesélne nekem, hogy mire törekszik.
- Gyakran mondja azt, hogy "nem tudom", nincs véleménye szinte semmiről. Ha megkérdezem tőle azt, hogy "Milyen volt a film, amit megnéztünk?", a válasz: "Nem tudom." - Tehát még a véleményét is fél felvállalni.
- Ha megbántják, akkor gyakran mondja, hogy "Nem érdekel!", de közben látni rajta, hogy nem mond igazat, mivel nagyon is látni rajta, hogy megérintette az a dolog, amivel megbántották.
Én magam foglalkozom önfejlesztéssel, szeretném, ha előrelépnék több területen is (pénz, egészség, kapcsolatok, kommunikáció stb.), de ő pl nem olvas könyvet. Adtam neki kölcsön néhányat, de talán csak az egyiket olvasta el félig. (Egyiket sem kértem soha számon, hiszen miért is tenném, nem vagyok a tanítóbácsija.)
Valamelyest konkrétabb válaszokat várnék annál, mint pl.: Üljetek le, beszéljétek meg, stb.
Tudom, hogy ez a gyakori kérdések nevű oldal nem a legjobb választás a részemről, mivel mindenféle jöttment beírhat ide akármit, de hátha valaki tud valami jó megoldást a helyzetre.
Előre is köszönöm a válaszokat!
Először is figyelj a részletekre,a nők imádják, ha az általuk alig felidézhető félmondatra is odafigyelsz, ettől érezni fogja fontos vagy neki.
Félelmeit segítsd legyőzni.
Nem mer telefonálni?
Telefonáljatok együtt, de ő beszéljen, legközelebb már egyedül is meg meri tenni.
Hobbi?
Szervezz közös hobbit,elfoglaltságot.
Könyvek? Ha eddig nem olvasott,lehet ezután sem fog,ezzel nem tudsz mit kezdeni.
Esetleg olyan mint témában ajánlj neki könyvet,amit tudod, hogy szeret,rá kell vezetni az olvasás szépségére, mint egy gyereket.
Érezze úgy,fontos vagy neki, és érezze jól magát veled,tedd boldoggá haver,idővel változni fog szerintem.
A rosszindulatú kommenteket meg itt felejtsd el,amiket kapni fogsz,hogy hagyd a fenébe a depressziós ribit.
Te tudod mennyit ér meg ez a lány neked,mennyire szereted.
Lehet nem lesz könnyű menet.
Köszönöm a válaszokat! Voltak jó ötletek, de én is úgy látom, hogy "nem lesz könnyű menet."
Engem például érdekel a pszichológia is, s ez választ ad több mindenre is vele kapcsolatban. Pl. már tudom, hogy van egy NEM OKÉ életérzése saját magával kapcsolatban (Berne: Tranzakcioanalízis), illetve nem képes kifejezni a saját igényeit, nem tud ÉN-üzenetekkel kommunikálni (Nekem most az esne jól, Én most azt szeretném... Ha azt látom, hogy ezt csinálod, azzal megijesztesz stb.), ami szintén hozzájárul a frusztráltságához (Thomas Gordon).
Mindemellett imád panaszkodni, s a 'Hát nem borzasztó' nevű játszmát játszani (ismét Berne).
Szóval amellett, hogy való igaz, hogy ő "csak úgy éldegél, csendesen és némán", hiszen nem mondja ki a véleményét, nem egy szangvinikus egyén, sokkal inkább melankolikus, befelé forduló személyiségről van szó, mindemellett a hozzá közel állóknak szívesen panaszkodik, hogy milyen szar volt a mai munkanap is.
Az az én nagy problémám, hogy nem tudom, hogyan fogjak hozzá a megváltoztatásához. S azért szeretném megváltoztatni, mivel én is látom, hogy így nem lesz boldog: pesszimista, panaszkodó, depressziós ember hogy lehetne boldog? Szóval úgy érzem tennem kell valamit az ő érdekében. De ugyanakkor a saját magam érdekében is, hiszen nem vagyok hülye, tudom, hogy ez hosszútávon engem is felemésztene, hiszen ki akarna együttélni egy ilyen személlyel? Most még OK, mert még a rózsaszín köd szakaszban tart a kapcsolatunk, vagyis abban, amikor szinte bármit elnézünk a másiknak. De ahogy ez a szakasz elmúlik, úgy jönni fognak a gondok, s ezt akarom én megelőzni.
Még egy gondolat: nem tudom hogyan fogjak hozzá, mert ördögi körről van szó. Ha elmondanám, neki, hogy panaszkodás helyett vállaljon fel némi felelősséget ő maga is, ne csak másokat hibáztasson, akkor azt fogja hinni, hogy valami baj van vele, hogy nem jól csinálja a dolgokat, vagyis csak megerősítem a NEM OKÉ érzését (egy NEM OKÉ személy alapból az előbbieket hiszi magáról a nap 24 órájában). Holott én csak segíteni akartam neki (Igen, tudom, én meg az 'Én csak segíteni próbálok rajtad' játszmát játszom.) Szóval nagyon faramuci a helyzet. Nem tudom, mitévő legyek. Volt egy olyan gondolatom, hogy pszichológushoz kellene mennie, mert ezek a problémái bizony valamilyen gyerekkori elakadást jeleznek (ezt is egy könyvben olvastam, de mivel ő nem olvasta ezt a könyvet, így nem tud róla).
A felnőttkori viselkedési problémák,szociális gondok, emberi kapcsolatok terén fellelhető gondok gyökerét szinte mindig a gyerekkorban kell keresni.
Pszichológus?
Lehet nem rossz megoldás.
Mit tudsz tenni?
Semmit ne erőltess, amit az olvasásnál írtam,valahogy rá kell vezetni bizonyos dolgokra,ne te akard megváltoztatni "erővel",hanem magának kell rájönnie, magától kell változnia.
Meg is ígértethetsz vele bármit,amíg nincs ott a saját meggyőződése mögötte,úgysem lesz tartós.
Megjósoltam a rosszindulatú kommenteket, bírom amikor kirak valaki egy kérdést és nemarra kap választ.
Gondolom nem azt kérdezted:"miért hagyjam el"?
Egy ilyen helyzetben evidens, hagynod kellene a fenébe,de talán te jobban el tudod dönteni mi az a határ, amikor azt mondod elég.
Majd te eldöntöd.
Mit tudok még írni?
Sok erőt és sok szerencsét hozzá!
A barmokkal meg ne foglalkozz.
Szia!
Tudod meggyőződésem, hogy olyasmikkel foglalkozol most te, amivel sok-sok
évvel ezelőtt én és hasonló hibákat követsz is el.
A barátnőd egészen más személyiség típus mint te, teljesen más dolgok érdeklik, teljesen máshogy kommunikál és mások az igényei és ez így van jól.
Ráadásul pontosan az a lány akit szeretsz, ő pedig így van huzalozva, te pedig másként.
Ami van az igazából egy egyszerű kommunikációs probléma, te megpróbálod őt egy olyan személyiségként kezelni, aki ugyanolyan mint te, csak valahogy elromlott és megpróbálod megjavítani vagy leginkább önmagától megmenteni.
Az hogy te ön-fejlesztesz, önfejlesztő könyveket olvasol, esetleg vannak leírt és elért és leendő céljaid, sporttal, egészséggel foglalkozol számodra a helyes út és számodra az egyetlen út.
Ám ettől függetlenül számos más út létezik és sok ember a saját útját tartja az egyetlen útnak. A világ több annál amit mi gondolunk róla
Amíg te azt gondoltad hogy egy helyben ülve elolvastad ezt a szöveget elég sok kilométer megtettél a földdel együtt forogva, még többet a nap körül és még ennél is többet a naprendszerrel együtt. Miközben ebből te annyit érzékeltél, hogy esetleg a metrón ülve haladsz a célod felé. Közben pedig annyi minden történt amire nem is gondolsz. Például a föld részeként tömegeddel vonzottad a holdat. Miközben pedig eddig eljutottál az olvasásban és megtettél néhány olyan kilométer amire eddig nem is gondoltál és a holdat is vonzottad, addig a barátnőddel is számos olyan dolog történt és számos olyan dolgot élt meg amit soha nem fogsz megtudni.
Mint ahogy azt se tudnád meg soha, hogy az a film valószínűleg nem tetszett neki csak nem akart téged megbántani, mert látta hogy neked mennyire tetszik.
Lehet hogy azt sem tudnád meg soha, hogy esetleg azért nem olvas könyvet mert diszlexiás
mint ahogy at sem tudod meg soha tőle, hogy a pénz nem minden, hogy valójában nem érzi jól maghát abban az állásban, annak ellenére, hogy szerinted megfizetik azt amit csinál.
Mint ahogy tőlem is csak egy verziót tudhatsz meg abból, hogy esetleg mi lehet az ami számodra nem is létezik, mert azt gondolod nem a te utad része.
Nézd, én két évtizede foglalkozom önfejlesztéssel és évről évre,mindig rájövök, hogy azt hittem, hogy eleget tudok önmagamról és mindig rá kell ébrednem arra, hogy még mindig nem ismerem önmagam és egy napon rájöttem arra is, hogy erre kevés egy élet.
Még is szinte mindannyian azzal kezdjük az önfejlesztést, hogy amikor megismerjük a célokat vagy a pozitív gondolkodást. Akkor azt hisszük, hogy most aztán megvilágosodtunk és rögtön elkezdenénk megváltoztatni másokat.
Az ember már attól a perctől fogva ahogy elolvas egy könyvet a pozitív gondolkodásról és nagy hatással van rá. Szint te attól a perctől kiigazít másokat, amikor azok elmondanák hogy vannak, elmondanák a problémáikat. „Már hogy lenne rossz napod mikor kint olyan szépen süt a nap és énekelnek a madarak ?” Nincs rossz nap, változtasd meg a hozzáállásod és megváltozik az életed”.”Már miért esne az eső ?” Nos, hát azért, mert másnak meg az a jó ha esik és ő sokkal pozitívabban gondolta, vagy azért mert az eső csak ilyen hogy esik. Meg mert az eső alapvetően jó dolog. Én még nem hallottam kezdő önfejlesztőtől azt, hogy ha esik hadd essen szüksége van a kertemnek vízre, jót tesz a termésnek meg a gazdáknak az eső. A legtöbben egyfajta negatív dolognak gondolják, ja mert az ő útjukon éppen az ő fejükre esne. Így aztán a pozitív ember felett nem esik. -Gondolják.
A legtöbben szinte azonnal elkezdenénk a környezetünk átformálását. Mert elolvasunk egy-két könyvet és megváltozik minden a fejünkben, ugyanúgy az egész világ is, amelyben egyik napról a másikra úgy leszünk céltudatosabbak, életvidámabbak és pozitívabbak, hogy a fél világ abban a pillanatban át megy negatívba, céltalanba. -
A barátnődet aligha nem, nem tudod és nem is kell megváltoztatnod, mert ő így az aki. A kapcsolatodat és azt ahogy kommunikáltok viszont meg tudod változtatni.
Ha jobban oda figyelsz rá, ő is jobban fog figyelni rád. Hiába gondolod azt, hogy figyelsz rá valójában arra figyelsz aki szeretnéd ha lenne.
A lány aki majd támogat a céljaidban akivel jókat lehet dumcsizni a legutoljára olvasott önfejlesztő könyvről, együtt örülni a fejlődésnek. És tudod lehet hogy ő az a lány, csak hogy te közben őt nem hallgatod meg, mert negatív, meg félsz hogy akkor te is negatív leszel, vagy van aki azt hiszi,hogy akkor a másik majd jól bevonz valamit ami rossz. Vagy a másik majd jól lebeszéli őt arról hogy pozitív legyen, meg céljai legyenek. Ha te nem tiszteled a másik útját, akkor ne várd hogy ő tisztelje a tiédet.
Sok emberi kapcsolatban van egyfajta reakciós oda-visza hatás amin tudsz változtatni. Ez alatt azt értem, hogy valamilyen hatásra van egy adott válasz reakció, ez a reakció kivált valamilyen reakciót a másik emberből, amire a másik valamilyen reakcióval válaszol és ez egy szép kis folyamat, ami jelentős részében tudatalatti. Olyan mint valami előre programozott dolog. Amelyben egymás reakció egyben kiváltó mechanizmusok.
^^^ Szinte biztos, hogy ez ködös :
Amikor te megkérdezed, hogy hogy van, már van benned valami elvárás, hogy úgy is rossz kedve lesz. Ami persze nem alaptalan, de ez már látszik a mikrógesztusaidon és azt a kifejezést látja rajtad, még ha mosolynak is álcázod, amit akkor lát amikor rossz kedve van és ez bizony már rögzült. Amire neki lesz egy rögzített reakciója, amire neked is lesz egy rögzített válaszod.
Picit olyan mint ha egy olyan társas játék lenne, amiben amikor ő lenyomja a piros gombot, te lenyomod a kéket, amire ő lenyomja a piros gombot, amire te újra lenyomod a kéket,amire ő … Miközben azt szeretnéd, hogy vagy a kék vagy a zöld gombot nyomja le. Ami már jó lenne mert igazából a zöld az egy sárgával vegyíttet kék.
Csak hogy amíg te a kék gombot nyomod, ő mindig a pirosat és hiába vártok mindketten a másiktól mást. - Na most képzeld el, hogy egyszer csak te lenyomod a sárgát.
Az a bizonyos sárga gomb az :
Hogy ha neki eddig rossz napja volt, nem szükség szerű, hogy a nap további része is rosszul folytatódjon és hogy emiatt mindkettőtök napja rossz legyen.
Az se szükségszerű, hogy te úgy és attól legyél „pozitív”, hogy őt kiigazítod.
Ne azt tedd, hogy a „piros gombot megnyomva” ő mást gondoljon az addigi sz@r napjáról, hanem azt hogy a „sárgát lenyomva” megváltoztatod a nap további részét számára, számotokra.
Akkor öleld át és kérdezd meg, „na és most milyen a napod ?” Lehet hogy megint a kék gombot nyomja meg, akkor előveszed a kedvenc virágját ha van és újra megkérdezed. Lehet hogy megint a kék gombot nyomja meg úgy megszokásból. Akkor előveszed a kedvenc sütijét.
Ha pedig el akarja mondani, mi a baj végig hallgatod, még akkor is ha neked az negatív. A te utadon lehet hogy az csak egy kavics ami az ő útján egy szikla, ha ha nem tiszteled az ő szikláját, ne várd hogy tisztelje a kavicsod. Ha te jobban kíváncsi leszel az ő útjára, ő jobban kíváncsi lesz a tiédre. A te utadhoz hozzátartozik az önfejlesztés az övéhez más amire lehet hogy most nem figyelsz.
Ám az a lényeg, hogy ezt a berögzült láncolatot megváltoztasd, ami nem is ő és nem is te, ha nem egyfajta reakció a másikra, - Ezen tudsz változtatni,a kapcsolatotokon tudsz változtatni és látod az addig vacak napján is tudsz változtatni. Hogy ha legközelebb megkérdezed, hogy milyen napja volt az ne egy unott láncreakció része legyen, hanem egy kellemes emlék.
Rajta nem tudsz változtatni, de nem is kell, hiszen ő az a lány akit valamiért szeretsz.
Azt viszont a saját példáddal nagyon is egyszerűen meg tudod mutatni neki, hogy meg tudtad változtatni a napját és hogy néha milyen kevés is elég, hogy az embernek jobb napja legyen.
Köszönöm ezt a legutóbbi hosszú választ, a kavics-szikla hasonlat különösen találó volt!
Viszont: felelősséggel tartozom azért, akit megszelídítettem. Nem igaz?
Úgy érzem, nem hallgathatom el előle azokat az információkat, ismereteket, amiknek a birtokába jutottam, s ahogy a világ működik. Hiszen hányszor, hány helyen halljuk, hogy aki hisz, csak az tud eljutni valahova, hit nélkül meg semmi nem fog történni.
Hogy legyünk nyitottak, a zárkózottság nem visz előre.
Hogy pozitívan élni sokkal könnyebb, mint negatív gondolatokkal.
Hogy a negatív érzések fájának törzsét a vád alkotja.
Hogy ne ítélj, ne ítéltess meg!
Hogy nincs is olyan, hogy jó meg rossz, helyes és helytelen, csupán a gondolat teszi azzá.
És még folytathatnám a sort.
Nézzem, ahogy én elszáguldok mellette a fejlődésben? Nézzem tétlenül, amint ő mindezekről semmit sem tud? Felelősséggel tartozom iránta. Valamit tennem kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!