Erkölcs nem létezik, csakis közszellem?

10-es miért kell kötekedni? Az erkölcs is szerepelt a felsorolásban, a mondat meg így helyes.

(Nem én írtam.)

#11! Ezek szerint nem ismered a "szóismétlés" fogalmát!

Ez nem kötekedés, hanem ténymegállapítás!!

Neked sem ártana művelődni!!!

Az emberek az ősi korokban már nevet adtak az általuk látott, észlelt, érzett dolgoknak. Vagy másoktól eltanulták a mások által már elnevezett dolgok nevét. (Figyelemre méltónak tartom, hogy a germánok még nem nevezték meg a családot, amikor annak nevét a latin nyelvű rómaiaktól tanulták el: Familie!)

Nem tudom, pontosan milyen dolognak adta annak idején a MORÁL nevet az a nép, amelyik a fogalmat így nevezte meg. SZOKÁSNAK? ELVÁRÁSNAK? A törzsfő által PARANCSOLT viselkedésnek? (A középkorban elterjedt, latin nyelvű, egyházi oktatás idejéből maradt fenn nálunk ez a szólás: "móresre tanítalak!") Nem tudom, ez a szó milyen fogalmat jelent. Ugyanígy azt sem tudom, mit jelentett az ETIKA annak a népnek a nyelvén, amelyik ezzel a szóval jelölt egy fogalmat.

Azonban kaptam magyarázatot arra, hogy a mai magyar ERKÖLCS szó mit jelent, - és mit jelentett eleinknek már évezredek óta: "önként vállalt belső teher", más szavakkal: "lelki gát a rossz gondolatok és rossz cselekedetek ellen". Vagyis, aki erkölcsös, az JÓ, az helyesen viselkedik, annak nincs ártó szándéka. Aki pedig gátlástalan, az erkölcstelen. Ebből következik, hogy nincs "jó erkölcs" és "rossz erkölcs": mert az erkölcs JÓ, az erkölcstelenség: rossz.

Mi a JÓ? - Ami az életet szolgálja: az egyén, a család, a nemzet, az emberiség érdekét, élete folytatását, fenntartását.

Mi a rossz? - Minden, ami ezzel ellentétes.

Mi a magyar ERKÖLCS szó eredete? - ER-KUL-SU sumér szó, amelynek jelentését Recsenyédi Fekete Miklós, székely író, költő, újságíró fejtette meg: "önként vállalt belső teher".

Meggyőződésem, hogy ezzel a belső, lelki gáttal születik meg MINDEN ember. Vagy megszületve, minden pillanatában önvédelemre kényszerülve, ez már kisgyermekkorban kialakul. Hiszen ÉRZI, mikor bánnak vele jól: akkor elégedett és mosolyog, vagy mikor rosszul: és tiltakozik ellene. Az egyéves kisfiamat figyelmeztettem: ne nyúlj a kályhához, mert forró! Akkor nyúlt hozzá, TITOKBAN! amikor nem gondolta, hogy észreveszem, és gyorsan vissza is kapta az ujjacskáját. Tehát az egyéves gyerek már titkolta, hogy rosszat akar kipróbálni! (- És nyugtázhatta, hogy a mama igazat mondott.)

Tapasztalható, hogy a kicsitől a legnagyobb gazemberségekig, az elkövetők TITOKBAN akarják tartani a bűneiket! A legmagasabb politikai szinten is igaz ez: 50-80 évre TITKOSÍTANAK tényeket, történteket, intézkedéseket, - innen tudható a közönséges állampolgár számára, hogy a titkosított dolgokban a politikai vezetők is BŰNÖSNEK TARTJÁK MAGUKAT! A minden emberben meglévő erkölcsi érzék miatt ők is jól tudják, mikor tesznek vagy mondanak rosszat, és azt mások elől eltitkolni igyekeznek!

A JÓ embert a ROSSZ-tól ez különbözteti meg: ha a jó ember hibázik, vagy vétkezik, akkor azt jó esetben már magától is belátja, és jóvá akarja tenni. A rossz ember túlteszi magát ezen, akaratával nyomja el a benne is meglévő bűntudatot, és titkolja bűneit, amíg csak lehet. Azt hiszem, a leleplezett bűntett-elkövetők csak bosszankodnak azon, hogy lebuktak, de ritka lehet köztük, aki őszintén belátja, hogy nem lett volna szabad rosszat tennie.

Sajnos, a KÖZ-SZELLEM mára már nagyon eltávolodott az ERKÖLCS érvényesülésétől, de az egyszerű emberek mégis, ma is az erkölcs szerint igyekeznek élni, hiszen érzik, hogy az a feltétele az életük fenntartásának és folytatásának. Az erkölcstelen VEZETŐ EMBEREK pl. a tévéadásokban ránk árasztott erkölcstelenségekkel azt sulykolják a nézőkbe, hogy bátran legyenek ők is erkölcstelenek, hiszen látható, hogy "mindenki az!"

De tudnunk kell, hogy NEM MINDENKI erkölcstelen, különben már nem élnénk. Ha a szülők nem szeretnék a gyerekeiket, nem tennének velük kitartóan jót, akkor már pici korban elvesztenék őket. Ha a politikusok nem hoznának jó törvényeket IS, már régen elpusztult volna az ország.

A világ végül is a JÓ és a ROSSZ mindenkori küzdelme egymással, és az emberi társadalomban a JÓT mindig az erkölcsös emberek képviselik. Csak erkölcsös embert szabadna megválasztani országgyűlési és önkormányzati képviselőnek is. De a választott képviselőkre bízott HATALOM BIRTOKLÁSA a ROSSZ embereket is csábítja, ezért igyekeznek csalásokkal, bűncselekményekkel is háttérbe szorítani a JÓ embereket, és választást nyerni.

Tudnunk kell: a ROSSZ csak addig uralkodhat, amíg a JÓK nem tesznek semmit ez ellen.

El kell töröltetni azokat a törvényeket, amelyek csupán pénztartozásért kilakoltatják a családokat, mert ez számukra meg nem érdemelt halálbüntetést jelenthet a téli fagyos időben. Meg kellene büntetni azokat a vállalkozókat, akik dolgozók munkabérét nem fizetik ki. Köz-szolgáltatássá kellene tenni a PÉNZT, akár az ivóvizet, az utcai világítást, az orvosi ellátást. Be kellene tiltani, hogy egyes kapzsi banktulajdonosok akkora kamatra adjanak hitelt, amekkorát soha meg nem lehet fizetni! Ha az állam saját pénzt bocsátana ki, akkor nem kellene folytonos kölcsönért folytonosan növekvő kamatot fizetnie idegen magánbankoknak. Meg kellene büntetni azokat a rendőröket, akik szadizmusukat (örömmel végzett kegyetlenségüket) élik ki ártatlan utcai járókelőkön, ártatlan futballszurkolókon. Vagyis, el kellene töröltetni MINDEN ERKÖLCSTELEN TÖRVÉNYT, és meg kellene büntetni minden erkölcstelen cselekményt!

Sajnos, a "köz-szellemet", az emberek lelkét manapság folyamatosan a ROSSZ árasztásával MÉRGEZŐ tévék, rádiók, újságok, internetes újságok, az erkölcstelen, a világ gazdaságát kamatos kamatszedéssel és háborúk elindításával is kihasználni akaró, legnagyobb banktulajdonosok birtokában vannak, őket szolgálják.

Maradjunk erkölcsösek, ne dőljünk be nekik! Csak így élhetünk tiszta lélekkel, csak így élhet családunk, csak így lehet jövője gyerekeinknek, unokáinknak.

Csak így van értelme az életünknek: EMBERNEK MARADNI – minden körülmények között!

Egyetértek az előttem szólóval. Nagyon szépen levezette a jó és a rossz kapcsolatát, az erkölcsösség mibenlétét. De hadd éljek a kiegészítés lehetőségével. A keresztény világ számára a Tízparancsolat az, ami az erkölcsi rendet szabályozza. Alaptörvény. Viszont ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az addig erkölcs nélkül élő embereknek az Isten hirtelen odadobott két kőtáblát, hanem hogy tételesen megfogalmazódtak az erkölcsi törvények sarokpontjai. Ezért nem mondhatja senki, hogy én ateista vagyok, tehát nem érvényes rám a Tízparancsolat, hiszen az nem (csak) vallási előírás, hanem társadalmi alapnorma is.

Viszont látok az előző bejegyzésben egy rést, amit nem sikerült magamban feloldanom. Éppen a "kilakoltatás" eseményénél erősödött meg bennem, hogy rákérdezzek, illetve finomítsak.

Ha valaki tartozik valakinek, és szorult helyzetbe kerül, azt nem feltétlenül a jogos tulajdonos erkölcstelenségére vezetném vissza. Az erkölcsösség egy összefoglaló szó az emberi magatartás (Istennel és embertársainkkal való viszony) szabályozására. Ennek vannak ún. alkategóriái. Ilyen az irgalmasság. Ezt jól meg kell különböztetni, hiszen aki kölcsönt ad, az attól ne erkölcstelen, de ha elengedi - az adós szorultságát látva - a kölcsönt, vagy egy részét, akkor irgalmasságot gyakorol. És emiatt lesz erkölcsös a cselekedete. Az igazságosság is egy erény, és az irgalom pedig egy másik erény. A kettőnek a szeretetben kell feloldódnia, amely össze tudja hangolni a kettőt, hogy mindegyik megmaradjon, de mégse legyenek ellentétben egymással. Ha erkölcsileg jogos a kölcsön visszakövetelése, akkor nem hivatkozhat az adós arra, hogy erkölcstelen a bankár, mert nem engedi el az adósságot.

De mi van akkor - ez egy másik megközelítés -, ha az ember felett álló törvény erkölcstelen. Kell-e azt teljesíteni? Vagy gondolhatná-e valaki, hogy amit demokratikusan, akár 99%-os arányban megszavaztak (mert most divat a demokrácia), az egyben erkölcsileg jó is? Nyilván nem minden törvény jó erkölcsileg. Az erkölcs nem demokratikus fogalom.

Az is szempont, hogy két rossz közül a kevésbé rosszat kell választani.

Vannak aztán még olyan problémák is az erkölcsösséggel, hogy van, aki szerint nem erkölcstelen valami, van, aki meg eleve rossznak tartja. Ennek a feloldása (a keresztény kultúrkörben használt szóval) a lelkiismeret művelésével, karbantartásával oldható fel. Szélsőséges esetet említve ilyen pl. a háború, az emberkísérletek, az eutanázia, az abortusz, és sorolhatnám tovább megítélése.

Tehát az erkölcsöt semmiképpen sem tenném egyenlővé a közfelfogással, hiszen nagyon sok ember meg van győződve arról, hogy egyébként ő jót tesz, és mégsem illeszkedik bele az objektív jóság fogalmába. Már ha azt valljuk, hogy van objektív jóság. Ha pedig nem valljuk, akkor nincs semmi jogunk mások tetteit megítélni, főleg nem elítélni, mert az erkölcs relatívvá válik.

Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Köszönöm, hogy elolvastátok.