Normális, ha nincsenek igényeim?

Szegényen nöttem fel, aztán végén már a nyomor szélén tengödtünk egy évet, majd hirtelen beleestem a jómódba.

Akik látták a lakást, ahol élünk (párommal), megkérdezték, rajzoltam-e már hozzá térképet, illetve hogy minek külön szoba a ruháknak.

2 hónap alatt megspóroltam 300 ezret. Nem azért, mert túl vagyok fizetve, hanem mert úgy érzem, megvan mindenem.

A ruhákból új kellett, de 5 kabátnál, 8 nadrágnál, 6-7 felsönél, 3 kapucnis pulcsinál, 3 egyberuhánál és egy szoknyánál többet nem hiszem, hogy ki tudok használ egy öszi/téli szezon során. Parfümböl szintén sikerült beszerezni 1-2 igényesebb darabot (Lancôme, D&G).

Sokaktól hallom, hogy ha ennyi pénzük lenne, már másnapra nem maradna belöle semmi, milyen már, hogy nem tudom hová tenni, ez olyan igénytelenség. Meg hogy a szegény sorból jött lányok a világ valagát el tudnák költeni.

Most akkor valóban én lennék igénytelen?

Nagyon fiatal L