Miért félek attól, hogy visszakapok minden rosszat?

Relatív sok nehézség ért sajnos, és most úgy fest, rendben az életem. Kezd helyrejönni az egészségi állapotom, van munkám, stabil a lakhatásom, van pénzem. Kiegyensúlyozott vagyok, szépnek érzem magam (és másoktól is hasonló visszajelzések érkeznek), és végre megvalósítom az álmaim.

A párom a napokban ajánlotta fel, hogy vehetnénk egy zongorát, szívesen tanít. Festeni is szeretnék, mert ezek mind kimaradtak az életemből.

A pénz nem érdekel komolyabban, nem akarok hat nullát a fizetésem végére, elég az átlagos élet.

Most épp parfümre gyűjtök. Megtehetném, hogy berohanok a boltba, lekapom a polcról, és máris az enyém, nem érezném meg, pedig luxusmárkáról van szó. Viszont inkább félreteszem a vásárláskor megmaradt aprót egy dobozba, és megveszem, ha kijön belőle az ára.

Amitől viszont nagyon félek, hogy az élet kamatostul fizet majd meg azért, hogy nekem most jó (1 hete kezdett stabilizálódni az életem).

Éheztem, fáztam, egy év alatt 3szor kerültem majdnem utcára, és félek, ennek a sokszorosa vár még rám, mert most épp jó.

Nem szoktam másoknak ártani, sőt, ahol tudok, ott segítek, de akkor is.

Normális ez?

(Nem a pénz elvesztésétől félek, az pótolható, meg rendszeresen rakok félre, hanem a betegségtől-van bőven-érzelmi válságtól...)