Szeretném megváltoztatni a szokásaimat, hogy boldogabb és sikeresebb ember legyek. De eszembe jutott valami: mi van, ha azért ragaszkodom bizonyos rossz szokásokhoz, mert félek, hogy anélkül már nem lennék önmagam?

na most, emberből vagy, nem bírsz teljes mértékben optimistává, erényes emberré válni - senki sem tud. a maximum, amit tehetsz az az, hogy felelősséget vállalsz magadért és a viselkedésedért, és pozitív megvilágításból igyekszel mindent nézni.

én is olvastam pár ilyen könyvet, és szerintem csak jobb, élhetőbb lesz az életed, ha törekedsz a változásra.

ami a bosszút illeti... mit mondjak, egyrészt nőj fel, másrészt pedig karma! ne akarj revánsot venni, a helyzet majd úgyis úgy hozza, hogy saját magának tesz keresztbe az, akivel is ezt tette. legalábbis ez a tapasztalatom.

sok szerencsét! :)

Nem féltelek téged, látszik, hogy gondolkodsz, és sok dolgot helyesen látsz. Teljesen normális, hogy tetszett (vagyis érdekelt) a felnőttek veszekedése, ez alavető emberi tulajdonság. Nézd meg a TV sorozatokat, vagy a legtöbb filmet. Miről szólnak? Emberek közötti konfliktusokról. Ez érdekli a nézőket, amúgy a kutya se lenne rájuk kíváncsi.

A bosszú nem egyszerű ügy, részben egyetértek az előttem szólóval, ahogy fejlődik a személyiséged, úgy lesz majd egyre kisebb igényed rá. De nem látom rossz dolognak bizonyos határig, ha úgy látod jónak tedd meg. Nekem volt, hogy fiatalabb koromban megtettem, nem bántam meg. De a bosszú kétélű dolog, nemcsak a célszemélynek ártasz, hanem te is kevesebb leszel. Én ma már csak súlyos esetben tudnék elképzelni bosszút (pl. ha valamelyik családtagomat bántanák).

A tökéletes emberek szerintem is unalmasak. Mondjuk ilyen nem létezik a valóságban, viszont sok olyan van, aki tökéletes akar lenni, és legtöbbszöregy szerepet játszik, annak akar mutatkozni a kívülállók szemében. Ez hatalmas tévút, soha nem fog célba érni, és teljesen elveszti önmagát. Nem lehet jó dolog tökéletesnek lenni. Szerintem az ember mindenképpen fejlődik élete során, ha akar, ha nem, ha tudatában van, ha nem. Viszont nem mindegy, hogy jó irányba, vagy rossz irányba. Mi csak annyit tehetünk, hogy a jó irány felé törekszünk. A tökéletességet soha nem fogjuk elérni. Olvasd el a Zarathustrában a kötéltáncos részt az elején, szépen leírja. Mindig úton vagy, de a kötél végét soha nem fogod elérni. Nietzsche az übermensch alatt nagyjából a tökéletes (az emberfeletti) embert érti (ezt csak félve írom le így egyszerűsítve, mert sok filozófiakedvelő megkövez :) külön irodalma van az übermensch értelmezésének), és nem azt, amit a nácik hangoztattak. Vagyis bár soha nem leszünk azok, mégis törekednünk kell, hogy übermensché váljunk. Ez ugyanaz, amit az előbb leírtam, törekedj a jó irány felé, többet nem tehetsz.

Igazad van, a tökéletlenség teszi izgalmassá az embert, az ad neki karaktert. Attól lesz emberi.Azt lehet benne szeretni, ami emberi. Az tényleg bárgyún hangzik, hogy örök optimista, mert az valami kritikátlan, gondolkodás nélküli attitűdöt feltételez. Én régebben nagyon pesszimista voltam (még mindig túlzottan az vagyok), de amikor megpróbálkoztam az optimista hozzáállással, akkor abból szinte mindig jól jöttem ki. Van egy kapcsolódó mondás, miszerint: Ha megpróbálod, akkor veszthetsz, ha nem próbálod meg, akkor már vesztettél. Szóval az nem rossz dolog, csak mellette meglegyen a józan gondolkodás is, az nem életszerű, ha mindenben mindig optimista vagy. Egyébként nehéz határvonalat húzni a pesszimizmus-realizmus-optimizmus sorozaton belül.

Régebben én is sok hasonló könyvet olvastam, mint most te, de óvatosságra intelek. Könnyen túl sok infó fog kavarogni a fejedben, nem tudod majd, hogy mi a lényeges, és mi nem. Pedig muszály szelektálnod, mert mindent nem tudsz betartani, amit ezek a könyvek leírnak, hosszú távon semmiképpen. Könnyebben tudsz használni egy jótanácsot, mint ötöt. A másik veszély az önfejlesztésnél, hogyha csak saját magadra és a könyvekre hagyatkozol. Mindig vedd figyelembe a környezeted véleményét, ők sokszor objektívabban látnak téged, mint saját magad. Ez a külső kontroll nagyon fontos, enélkül csak idő kérdése, és félresiklasz, téveszmékben fogsz bolyongani.

Nem hiszek abban, hogy ezek a könyvek valamiféle recepteket tartalmaznak, amiket betartva minden szép és jó lesz. Gondolatébresztőnek jók, de örülj neki, ha nem tartod be a legtöbb tanácsot, amit ott írnak. Ha mindet betartod, akkor egy zombivá fogsz változni. Ha denevérnek születtél, akkor ne akarj strucc lenni. Ha nem vagy elégedett magaddal, akkor változtass, de valahogy úgy, ahogy a kerted gondozod, a gazokat egyenként, megfontoltan, egymás után tépd ki. Én ebben hiszek.

A boldogság meg aztán tényleg egy nehéz kérdés, minden ember az akar lenni, de mindenki mást javasol az elérésére. És nem elérhetetlen dolog, mert sok boldog ember van a földön. Én sem tudom a receptjét (nem is vagyok boldog), de azért néhány dolgot megfigyeltem. Az anyagiaknak, vagy hogy mit birtokolsz, semmi köze a boldogsághoz. Sok szegény emberrel találkoztam, akik boldogok voltak, pedig kevesebb pénzük volt, mint itthon a mélyszegénységben élőknek. Ők egy más kultúrában éltek, ami szerintem nagyon fontos. A minket körülvevő környezetünk + a média értékrendje negatív, azt sulykolják, hogy csak akkor érsz valamit, ha ezt meg azt birtoklod, ha nemtudom, milyen divatos külföldi helyre mész nyaralni, ha szegény vagy, akkor az ciki, akkor nem számítasz, nyugodtan megdögölhetsz. Ilyenkor vagy te is azonosulsz ezzel az értékrenddel, vagy nem azonosulsz, de akkor elszigetelődsz, és könnyen megtörhetsz idővel. Itt az emberségről van szó, ha emberséges környezet vesz körül, akkor te is boldog lehetsz, ha nem, akkor ez nagyon nehéz. Azok a szegény emberek, akiket az előbb említettem, még engem (a szemükben gazdag túristát) hívtak meg ebédelni, ezt a leckét emberségből soha nem felejtem el. Ma Magyarországon más az értékrend, itt azon görcsölnek az emberek, hogy nehogy lemaradjanak a másiktól, nem tudnak örülni annak, amilyük van. És ez nem az emberek hibája, hanem azoké, akik manipulálják őket. Erről a média tehet, valamint azok a vagyonos emberek, akik vagyonukat nem jóra fordítják, hanem arra, hogy még többet harácsoljanak össze. Sokan csak sóhajtoznak, hogy hát ilyen a világ, mit tegyünk? Azért ilyen, mert ilyenre formálják.

Valamint az is fontos, hogy meglegyen a lelki békéd. Ezt már több öregtől is hallottam. A lelki béke alatt nem a vallásos megvilágosodást, vagy a vallásosságot értem, egy ateistának is ugyanúgy lehet lelki békéje. Ehhez sokaknak elengedhetetlen, hogy értelmes életet éljenek, legyen valami elfoglaltságuk, hivatásuk, amiben kiteljesedhetnek. Csíkszentmihályi professzornak van egy jó könyve (a címe: és addig éltek, amíg meg nem haltak), amiben körüljárja ezt a témát. Ha valakit érdekel, küldjön PÜ-t és feltöltöm valami tárhelyre.

De úgy látom, ideje befejeznem az írást, mert túlzásba viszem :)