Ha valaki elvont, az jó vagy rossz tulajdonság? Milyen egy elvont ember, hogy viselkedik?

[link]

Ez anime, de ő az elvontság megtestesítése :D

Se nem jó, se nem jó. Helyzetfüggő, emberfüggő.

Lehet valaki úgy elvont, hogy igazából semmi negatívum nincs benne és lehet úgy is, hogy van.

Rám kiskoromban elég sokszor mondták, hogy elvont vagyok. Oviban nem akartam rajzolni, ezért az óvónő szólt a szüleimnek. Aztán ezért rajzolnom kellett és csak sötét színeket használtam. Akkor az lett a baj...

Igazából csak nem érdekelt a rajzolás, de már ez miatt is elvontnak tartottak. A többi gyerek nem, teljesen jól eljátszottunk egymással, tehát a közösség nem tartott elvontnak és én sem magam.

Később iskolában érdekelt a halál, többet olvastam az osztálytársaimnál és még jó pár apróság. Volt, hogy a tanár rám bízta, hogy osztálykiránduláson figyeljek az osztályra, mert elég megbízhatónak és érettnek tartott már alsóban. Erre is mondta már külső szemlélő, hogy elvont gyerek vagyok, de a közösség szintén nem.

Sokáig nem szerettem ismeretlen emberek társaságát, nehezen barátkoztam. Ez miatt is sokan elvontnak tartottak, de aki megismert, pár hét ismertség után már nem tartott annak.

Szóval elég relatív dolog ez és eléggé közösségfüggő. Sok ember elvontnak tartja, aki kicsit máshogy viselkedik. Én egyáltalán nem éreztem magam elvontnak, csak észrevettem, hogy néhány dolgot máshogy csinálok. Negatívuma max. annyi volt, hogy nem lett 100 barátom, hanem csak 50.