Létezik olyan, hogy valaki szeret szomorú lenni?

Úgy gondolom, van az önsajnáltatásnak egy perverz pozitív érzete. Ami közel sem jelenti, hogy normális lenne.

Vannak szomorkásabb természetű emberek, ők a melankolikusok (ha nem ismered, nézz utána a vérmérsékleti típusoknak), ami teljesen normális. A gond akkor kezdődik, ha a lhangoltság állandósul. Egy idő után megszokod, nem megszereted. Nem ugyanaz. Tudom, én is átmentem ezen, most mintha lábalnék ki belőle, de már magam sem tudom.

Hát passz, a sírás számomra olyan szempotból kellemes, hogy utána nagyon megnyugszok, volt olyan, hogy direkt kerestem youtuben megható videókat, de csak pár könnycsepp sikerült.

Voltak már olyan időszakaim, amikor tetszett a borús, esős idő, őszi, téli táj, bizonyos szempontból az is lehangoló tud lenni, és én sem voltam a toppon hangulatilag, de olyan kellemes volt, de visszatartottam az ilyesmit, nehogy tovább fajuljon, meg hát nem is normális dolog.

Bár támadt olyan gondolatom, hogy de örülnék valakinek, akivel együtt szomorkodhatnék, és ugyanolyan mint én! :)

20f