Egyes emberek miért nem tudnak soha sem felnőni?

Beleragadnak egy lelki élethelyzetbe, amelyen nem tudnak továbblépni.

Ez egy furcsa, sokrétű jelenség, engem is foglalkoztat (mondjuk érintettnek nem tartom magam benne, bár ki tudja). Előfordulhat látens módon, de úgy is, hogy ez még egy ismeretlen szemlélőnek is nyilvánvaló (pl. gyermekes viselkedés, felelőtlenség, vetélykedés a fiatalokkal stb.). Látens pl. egy szexuális frusztráció, amikor az "ragad be" (példa erre az a szerencsétlen, aki bepelenkázva képes csak elélvezni, vagy kizárólag a gyermekekhez vonzódik szexuálisan - hupsz, tizennyolcas karika, de ezek jó példák).

Aztán vannak a függésben élők, akik képtelenek az önálló életvitelre: elvárják, hogy döntsenek helyettük, tereljék őket, megoldják helyettük a problémáikat. (Amelyeknek természetesen mindig más az oka, mint saját maguk.)

Az egyik előző, egyébként nagyon érdekes véleményt megfogalmazó hozzászóló szerint az egész társadalmunk ilyen. Szerintem ez túlzás. Tény, hogy a reklámipar ilyenné szeretné tenni az embereket, de az agymosásnak is van határa. Az emberek jókora része, bár bizonyos szinten mutat posztadoleszcens viselkedésformákat, még felnőtté válik, és talán nem is kisebb arányban, mint korábbi korszakokban.

A kérdésre válaszolva azok az egyes emberek, akik nem tudnak felnőni, illetve bizonyos területeken lelkileg a gyermekkorban/serdülőkorban ragadtak, véleményem szerint megoldatlan problémák miatt tartanak ott, ahol. Lehet ez trauma, vagy egyszerűen valaminek a hiánya, ami miatt az adott életfeladatot nem tudta teljesíteni, és közben elszaladtak mellette az évek. Talán sosem késő ezeket megoldani, de valószínűsítem, hogy minél később próbálnák, annál nehezebb volna a siker.

12-es: A meglátásaid nagyon jók, és helytállók. Te első sorban az egyénre koncentrálsz, én pedig társadalmi szintekről beszéltem. A kettő persze nem zárja ki egymást.

Mindössze arra szeretnék reagálni, hogy mennyire társadalmi a jelenség, amiről beszélünk. Én úgy látom, hogy eléggé, mivel egyre több embert érint. Lehet, hogy személy szerint te többségében nem ilyeneket ismersz, de amit mondok, ott elég komoly kutatások készültek a témában, és azt látjuk, hogy a posztadolesszencia jelensége egyre inkább érinti az egész társadalmat. Ezt nem én mondom, hanem elég komoly tudományos szaktekintélyek.

Ettől függetlenül persze helyes a meglátásod, hogy az egyéni traumák is okozhatnak ilyen hatásokat.

Értem, mire gondolsz: a komoly szaktekintélyek kutatásait nem szeretném megkérdőjelezni, csak saját meglátásom szerint bizonyos értelemben keverhető a posztadoleszcens viselkedési minta a tényleges "beragadással". Mert az, hogy társadalmi nyomásra játszunk a mobilon vagy engedünk a közösségi média hülyébbnél hülyébb trendjeinek, és beállunk a sorba, teljesen más, mikor mindezek a lényünkből fakadnak, és aktív kezdeményezői vagyunk ezeknek a jelenségeknek.

Érdekes volna megfigyelni például, mi történne a társadalommal, ha egyik napról a másikra megszűnne ez a káros, felülről mátrixszerűen ránk zúduló média-reklám-filmipar összhatás. Milyen változások indulnának meg? Mennyire maradnának fent az említett jelenségek?

Persze hozzáteszem, ezek csak a saját megfigyeléseim, nagyon nem mélyedtem el a témában, legfeljebb filozófiai szinten, és sulykolni sem szeretném az álláspontomat.