Van ennek bármi értelme, illetve megoldása a helyzetnek?

Figyelj:te is meghalsz,én is meghalok,mindenki meghal egyszer,és már sokan meghaltak.Szeretjük egymást mi emberek(meg néha szívünkből gyűlöljük is),de ha úgy veszed,az egész életnek nincs is más értelme.Vagy ha van is,akkor mi?A szaporodás,ennyi,kész,vége.

1.Nincs olyan,hogy örök szerelem.

2.A szexet sem mindig csak örömből csinálják.->mert néha gyerek is lesz a nagy örömködésből.

3.A vallásnak azért van néhány ember életében értelme(vagy látszólag legalábbis értelme),mert a hit,bármilyen is legyen,segíthet.Segíthet félig-meddig legyőzni a haláltól való félelmet.

Az egyik tanárommal pár hónappal ezelőtt beszélgettünk,és valami olyasmiről esett szó,ő mondta,hogy nem tudhatjuk,hogy mikor van vége.2 héttel később(körülbelül) lett egy autóbalesetem nekem és az ismerősömnek.Ismerősöm vezetett,az autóban 3-an voltunk.A baleset előtt vesztem össze a szüleimmel,és úgy búcsúztak el tőlem valamiért,hogy jöjjek haza.Én erre azt mondtam,hogy nem biztos.Ezt pedig nem komolyan mondtam!Akkor is egy felsőbb hatalommal,Istennel meg a sorssal,meg minden létező atyaúristennel kötekedtem,kivívtam a legrosszabbat,tanított egy kicsit az élet:Az autó ablaka csak az én oldalamon tört ki,a kocsi az én oldalamon jött belénk(vezető háta mögött ültem),de érdekes,hogy tényleg csak az én oldalamon lévő ablak tört ki.

És akkor elhittem,hogy bármikor meglátogathat a halál:aztán vagy elmegy,és ad még időt,vagy meghalok.De szerencsére komolyabb sérülések nélkül(!!!) békénhagyott,elment,adott még időt.De csak pár hetet!

Előtte 1 hónappal derült ki anyámnak a vastagbélrák.A baleset után 2 héttel műtötték,és végül 11 nappal később(ez már májusban volt),ismét látogatót tett a halál nálunk,ezúttal korán érkezett,és sajnos sokáig itt kísértett.Nem vagyok bolond,nem láttam semmit,csak éreztem,akkor is egy másodpercre.

5:48-kor keltem fel aznap reggel(május 11.),mert még beszoktam menni anyámhoz.Előző éjjel semmit sem aludtunk!Már éreztük,hogy nagy lesz a baj,de közel sem gondoltuk,hogy mekkora.Kimentem reggel a mosdóba,és olyat láttam,amit nem kellett volna.Ebből arra következtettem,hogy nem szabad elmennem a busszal,bementem anyámhoz.

...mondtam neki,hogy mutassa meg a sebét.A sebe átázott.A belei perforálódtak,és fertőződtek,akut hasi katasztrófa jeleit mutatta,így mentőt hívtam.Szerencsére voltak előzetes egészségügyi ismereteim középiskolából(ennyi legalább volt,főleg,hogy a végén megszerettem az anatómiát),mert amúgy anyám azt mondta,hogy megkönnyebbült.Mondtam neki,hogy persze,hiszen nagy a baj,menni kell,mentőt kell hívni,mert ez így nem normális.És akkor bementünk a mentővel a kórházba...műtét kellett,de sürgősebb kellett volna,mint ahogy orvoshoz jutottunk.Végül a műtét sikeresen lezajlott.

A halál megint elkerült bennünket,de a szomszédba sajnos nemcsak bekopogott:( A motorbalesetes srác egyébként azelőtti hét pénteken azzal búcsúzott el,hogy majd jön és segít kötözni anyámat.(kórházi dolgozó volt...)Az emléke örökké él bennem!

Tehát ennyi az élet,semmi tudomány,élet és halál az egész,meg persze amit közbe belemagyarázunk.Nem kell mindenre magyarázatot találni,mert majd vagy kiderül a végén,hogy mi lesz,és jön a megvilágosodás,vagy pedig jön a nagy semmi,amikor már csak a lelkeink kóborolnak az utcákon.

Felejtsd el a vallás ilyen szintű tanulmányozását,mert a kérdéseidre nem mostanában fogsz hiteles választ kapni!

Szerintem ha arra jutottál, hogy a feladás beletörődés, akkor nem szántál elég időt, hogy értelmezd, amiket olvastál és néztél. A feladás azt jelenti, hogy egyetlen döntéseddel mintegy "megölöd" azt, aki ebben az életben vagy (akivé kondicionált jelenlegi sorsod és ahogy bejártad). Ami marad, az a valódi Te, egy teljes csoda, aki földi (egós, rendszerező-gondolkodó-magyarázó) észjárással annyira felfoghatatlan, hogy az egó számára a szó legszorosabb értelmében nem létezik a valódi Te. Pontosabban nincs rá szüksége, mert megmagyarázta, hogy az agysejtek hálózatában a mikroáramok az, ami vagy, másképp nem is lehet, miért kéne másképp legyen? Épp mint a lapos föld esetében.

A reinkarnáció mint elgondolás jól illeszkedik arra, amit "a szív" tud, vagyis amire Te nulla idő alatt rávágod akaratlanul is, hogy igaz. A végtelenül kegyelmes Isten találmányaként igencsak elfogadható a reinkarnáció mint megoldás arra, hogy bolyonghassunk kedvünkre, és rengeteg esélyünk adódjon a "győzelembe" bolyongani. Azért idézőjeles a győzelem, mert a bolyongás a cél, tehát ha úgy tetszik az út az érdekes. A vége csak hazatérés lesz. Gyönyörűbb dolog a világon nincs, de unalmasabb otthont te még nem láttál... :) Persze megpihenni a teljesség unalmas nihiljénél talán nincs is ideálisabb. "Győzelembe" bolyongás helyett meg győzelemben bolyongásra érdemes gondolnunk, mert ha a szenvedés helyett az életre magára fordítod a figyelmedet, máris végre kezded átadni magad a Te eredeti tervednek.

És ha ezeken a sorokon nem csak átfutottál, akkor volt pár pont, amiről Te (aki akkor is lennél, ha teljesen más az életed, bármilyen) tudtad, hogy igaz, csak azt nem, hogy miért igaz és hogy honnan szeded, hogy igaz. Áldott pillanatok ezek, lehetne kicsit több is. Annak ellenére, hogy teljesen elrontják a játékot, mert kirántják a szőnyeget a küldetés alól. Úgy maradsz, és már csak teszed a dolgod, nincs az a jó első fátyol már, ami ha eltűnik, csak a kétségeket hagyja maga mögött.