Hogy tudna az ember egyensúlyba kerülni önmagával ha egyszerűen arra sincs pénze amit szeret csinálni?

Kicsi célokat szoktam kitűzni magam elé és nem mondok le semmiről amit komolyabban akarok. Arra gyűjtök csak, aminek látom az értelmét, amit el akarok érni. És ha megvan, akkor örülök, majd az új cél lebeg a szemem előtt. Ha annyi pénzem lenne, hogy bármit el tudnék érni rövid időn belül, az nem lenne jó, mert akkor nem lenne min tépelődni, min reménykedni. Sok lottó nyertes lesz öngyilkos, talán ezért is, de amiatt is, hogy elköltik gyorsan a pénzt, megszokják hogy nagy lábon lehet élni, aztán amikor elfogy a pénzük, tönkremennek, eladósodnak és nem tudják elviselni, hogy újra visszakerültek a gödörbe, hogy megint szegények lettek.

Anyámék telke mellett lakik egy öreg, kb 80 éves bácsi, aki a nyugdíját félreteszi és gyűjtöget, a kutyáját meg vizes kenyérrel eteti. Ezen spórol. Anyám mondta neki, hogy vegyen a kutyájának farhátat, az csak 200 Ft és ne tegye félre azt a pénzt. Szerencsétlen kutyája látja kárát ennek az értelmetlen gyűjtésnek. Mégis mire gyűjt már? A temetésére?