Lehetek nárcisztikus attól függetlenül, hogy nem tudom teljesen magamra húzni ezt a skatulyát?

Mindig sejtettem, hogy nem vagyok teljesen "normális", elég sokat kutattam a személyiségzavarok között.

Az tuti, hogy a személyiségem introvertált, nehezen és csak kevés embernek tudok megnyílni (persze teljesen senkinek), és sokszor inkább megfigyelő vagyok, semmint résztvevő.

A pszichapata/szociopata személyiségzavar nem illik rám. Habár különlegesebbnek képzelem magam legtöbb embernél, és a legtöbbjük egyáltalán nem érdekel, de nem jellemző rám az empátia hiánya. Fogalmazzunk úgy, hogy át tudom érezni az emberek problémáit, csak épp általában nem érdekelnek.

A nárcisztikus személyiségzavar sokkal inkább illik rám, de nem szeretek tönkretenni más embereket (sem érzelmileg, se máshogy). Manipulatív vagyok, szeretem az embereket felhasználni a saját céljaimra, és ezt általában olyan okosan csinálom, hogy ők semmit nem vesznek észre abból, hogy valójában egyáltalán nem érdekelnek. Az sem jellemző, hogy én teljesen kizsigerelek másokat, miközben én semmit nem viszonzok, csak kifacsarom őket, majd átlépek rajtuk.

Sokkal inkább jellemző, hogy általában én is segítek, ha hozzám fordulnak. De ha őszinte akarok lenni, ezt nem azért teszem, mert tényleg annyira érdekel a másik/örülök, hogy segítetek, hanem hogy később alkalomadtán a másik is szívességet tegyen nekem.

Ha valakinél ez nem működik, akkor leépítem a kapcsolatot.

Összegezve tehát: én nem szeretek megnyomorítani embereket, nem szeretek áttaposni rajtuk. De ismétlem, nem azért nem, mert szeretem őket. Hanem mert 1) szeretem, ha mások kedvelnek 2) hasznosabbnak tartom (főként karrier szempontjából), ha ellenségek helyett inkább csapattársakat szerzek, akikkel hatékonyabban tudok együttműködni. De ha valaki valakiben nem látom azt, hogy bármi hasznom származhatna a kapcsolatból, akkor onnantól továbblépek (ismétlem, soha nem teszek tönkre senkit érzelmileg, nem szeretek embereket gyötörni, ez nem okoz örömet, nem érzem magam ettől többnek. De simán továbblépek, anélkül, hogy bármi magyarázatot adnék, vagy törődnék azzal, hogy ez a másiknak hogy esik).

Párkapcsolatra nemigen törekszem, a rövidtávú dolgoknak vagyok a híve. Addig maradok, amíg jól érzem magam, de szeretem a függetlenséget, és gyűlölöm a korlátokat, a kompromisszumkötést, ha mások számonkérnek.

Emellett nem vagyok irigy, van önkritikám, nem képzelem azt, hogy tökéletes vagyok, mindezek ellenére a többi embernél valóban többnek képzelem magam, nem is mindenkinek adatik meg az a "jutalom", hogy kontaktust létesítsek vele.

Írtam ez elején, hogy empátiára képes vagyok, de ezt a tulajdonságomat leggyakrabban arra használom, hogy megfelelő irányba mozgassam az embereket, manipuláljam őket.

23/L