Ti nem félnétek az ilyen szellemi fogyatékos emberektől?

Jó buszra szállsz fel? :D

Viccet félre téve.Igen,én is félek az ilyen emberektől,mert én úgy vagyok vele,hogy bármikor jöhet vmi kattanás a fejében és leszúr,elkezd ütni vagy kitudja.

Sajnos fogorvosom egy szociális és idős otthonban rendel és folyamatosan bámulnak a fejembe az emberek,meg köszöngetnek,de ilyen félelmetesen,többször,furcsa hangon.

Utcán is sok a bolond.

Viszont a legrémisztőbb az volt,mikor egy öreg,csúnya,félelmetes nő velem szemben ül a Héven és a sátánról meg szellemekről kezdett beszélni,aztán tőlem is kérdezősködött,de úgy csináltam mintha nem hallottam volna.Meg elővettem a fülhallgatót,de aztán rohadtul bámult és mormogott vmit...Na akkor fogtam magamat és elültem onnan. Kicsit paráztam,hogy utánam jön,képes lettem volna leszállni a Hévről és másikkal menni. De szerencsére 2 megállóra rá leszállt..

Én mindenképpen probálom az ilyeneket kerülni..

Én sem ítélem el őket, ha bír viselkedni utazzon, de ha nem akkor bizony vigyék taxival vagy bárhogy, de ne egy ember miatt legyen másik 50-nek kellemetlen az utazás.

Én volán dolgozó voltam, nem sofőr hanem szerelő. Haza átszállásos buszom volt(vidék). Általában azon a buszon amire átszálltam max 10 utas szokott lenni, tehát egy üres a busz majdnem. Én szokásomhoz híven a sofőr mellett álltam elől, beszélgettünk, mint mindig. Egyik megállóban felszállt egy ilyen szellemi fogyatékos, meg kettő kísérője, anyukája meg egy idősebb férfi, valószínűleg az apja vagy a papája.

Felszállnak, én elől álltam, a 160 kilós emberek is kényelmesen elférnek mellettem amikor ott állok, emberünk úgy szállt fel hogy meglökött elég szépen, majd leült a sofőr mögötti sorba. Vettek jegyet, anyja leült mellé, a férfi meg egy másik sorba tőlük nem messze. A buszon még talán öten voltak a busz hátsó részén.

Én egy nagy csattanásra lettem figyelmes, hogy amivel ki van kötve a söprű meg a felmosó ott a sofőr ülés mögött azt kitépte a helyéről, én meg szóltam a sofőrnek, meg mondtam is hogy "barátom ezt nem kéne, nem te fogod megcsinálni holnap". Itt borult ki, az anyját aki próbálta nyugtatni, fékezni, kilökte a székről a folyosóra, és nekiállt ordítani hogy k...a, ne pofázz meg hasonlók, meg ütötte a sofőr mögötti üveget, mivel buszmegállótól talán 100 méterre voltunk megálltunk, én felsegítettem az anyját, a buszsofőr is már kiszállt hogy valami rend legyen, aztán én amikor felsegítettem az anyját csak annyit tapasztaltam hogy kaptam egy lecsúszott pofont, meg fogja a torkom egy kézzel, nem agyaltam, ütöttem mint bármilyen ösztönlény, talán ötöt is bevertem neki, engem a sofőr fogott le, a srácot meg a férfi kísérője, bár már nem volt magánál. És még nekik állt fejjebb, mondták hogy kérjek bocsánlatot, meg hogy hátrébbülnek, én akkor már röhögtem, a sofőr a buszt leállította és mondta hogy vagy leszállnak itt és most vagy rendőrt hív. Leszálltak, de még itt se volt vége, ordított folyamatosan a srác, a kísérői meg egyszer a gyereket nyugtatták, egyszer meg minket hibáztattak(vagyis engem). indulunk el a megállóból, erre srác üti ököllel a mozgó busz oldalát, miközben ketten fogják le. Ekkor megint megálltunk, leszálltam aztán mondtam hogy menjenek távolabb a busztól, mert tényleg rendőr lesz hívva, távolabb mentek, mi meg szépen el tudtunk indulni.

Utólag belegondolva egy barom voltam mert ütöttem, de ha fogják a nyakam akkor valahogy elborul az agyam.

Nem lett belőle semmi, de azért 8 óra munka után valahogy nem volt hozzá kedvem.

Pont hogy ezek a sérült emberek a kiszámíthatatlanok.

De én nem félek tőlük, ha valamelyik rossz szándékból hozzám ér egy újjal is ugyanugy szájbaverem mint bárki mást.

Kérdező neked pedig el kellett volna jönnöd a busz végéből abban a pillanatban hogy körbe ültek a hülyék.

Félnék. Nem csak ártatlan és kiszámítható szellemi fogyatékosok vannak. a családban, nem közeli rokon ugyan, de van ilyen. A szülei nem akarták szociális otthonba adni, mert jajj szegényke, milyen szörnyű sorsa lesz ott a maga fajták között (már hogy lenne, egymást jobban megértik, de mindegy). Szóval otthon nevelgették. Mígnem egyszer, nagypapa elvitte sétálni és ő meg úgy meglökte/magával rántotta hogy combnyaktörése lett az öregnek és meg is halt. Na akkor végre beadták.

Teljesen váratlan a reakciójuk, egyik pillanatról a másikra "átkattannak" és akkor megindulnak/verekszenek stb. (nem mindegyik, de vannak ilyenek). Az otthonban szakképzett ápolók és orvosok kezelik ezeket a viselkedéseket, meg tudnak bánni velük mert ezt tanulták, de utcára ekkora csoportban szerintem nem veszélytelen őket kivinni. Legalább mégegy kísérő kellene nekik és egy külön busz. -Szerintem!

Uhh, mintha magamat hallanám:D utálom őket és félek tőlük...amúgy tudod mi idegesít??? Az utcán egyre több az idióta! Kb naponta látok 5 embert, aki hangosan, magában beszél (nem headseten, hanem így frankón mondja magának...). Az eszem megáll, mi a franc történt az emberekkel?

Amúgy a buszon nekem is szoktak lenni, ugyanúgy ütném, ha hozzámérne, mint egy egészségeset (van rajtam azért izom lány létemre, mivel elég komolyan sportolok), szóval merjen csak hozzám érni