Szerintetek is ezt takarja a ez a viselkedés? (bővebben lent)

Barátnőmnek "van" barátja ( hivatalosan nincs kimondva hogy ők egy pár egyéb bénázási okokból de félig már szinte együtt is laknak a kollégiumban olyan szinten tartanak ) és kicsit stresszes időket él a srác(komoly vizsgák előtt áll, családi nehézségek, problémák ) és neki az elmúlt időszakban szinte mindig a fáradt, ideges, rosszkedvű oldalát mutatja. De csak neki. Velem meg másokkal úgy beszélget mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne esetleg elviccelődve megemlíti hogy ideges, pechesnek tartja magát stb. de semmi több. Még a 2 legeslegjobb haverja is értetlenül állnak az előtt hogy hát ők nem is látják rajta hogy így kivan stb.

Én úgy látom és azt mondtam barátnőmnek is, hogy "örüljön" ennek, mert ő abban a kiváltságos helyzetben van (gondolom közrejátszik az is hogy van valami közöttük) hogy előtte fel meri vállalni azt, hogy most nehéz időszakot él áll, előttünk viszont megjátssza magát. Saját magamból kiindulva én is annak a személynek mutatom meg a rosszabbik formám aki tényleg közel áll hozzám, akire számítok, aki egyfajta támaszom.

Ő viszont eléggé egy kis önbizalomhiányos parás lány aki nagyon oda és vissza van érte és bár egyet ért velem mellette ott van az a gondolata hogy nagyon fél attól hogy ha vele folyamatosan csak kedvtelenül beszél a srác meg ebből adódóan összekapnak a semmis dolgokon mással viszont jól "elszórakozik" akkor valami negatív vége lesz a egésznek ami köztük folyik rövid úton.

Én még mindig tartom magam ahhoz hogy szerintem ez csak egy rossz időszak amit át kell vészelni ,és ha kitartanak egymás mellett akkor látszik meg a valója hogy tudnának e komolyan együtt lenni vagy sem és barátnőm látja rosszul, illetve fél indokolatlanul, hiszen lehet hogy velünk jól elszórakozik, és vele kevésbé de még mindig ő látja a teljesen igaz oldalát és nem mi.