Egy globál proli réteg van kialakulóban?

Nem hiszek abban, hogy egy ember egy egész országhoz kötődik. Pl. nekem hiába mutatnának képeket a Bakonyról, egy rövid nyaraláson kívül nem köt oda semmi. Mindezt egy ici-pici országban.

A saját település megint csak marhaság. Rengetegen nem egy településen élik le az életüket, mert ha nem Budapest, vagy mondjuk egy-két "szerencsésebb" nagyvéros, akkor nagyon könnyen előfordulhat, hogy nincs meg ott minden. Velük mi van? Ők csak "országos prolik"? Vagy legyünk olyanok, mint a középkorban, amikor ha 10 km-rel arrébb költöztél, akkor az már furcsa volt?

A saját ház vagy lakás akkor jó, ha ki tudod fizetni. Aki nem tudja, az akkor sem fogja, ha otthon marad. Lakjon az anyjánál örökre, vagy a csodás fizethetetlen hitellel a nyakában a halála napjáig?

Dehogynem lesz saját nyelve. Lehet, hogy nem egyetlen egy darab, de nem tudok sajnálattal vagy lenézéssel gondolni ezekre az emberekre. Miért kellene csak egy nyelvének lennie? Nevetséges arra gondolni, hogy valaki, akinek plusz tudása s képességei vannak, valahogy kevesebb lenne. Fordítva ülsz a lovon.

Saját nemzet. Ezt sem igazán értem. X millió emberrel kapcsolatban kicsit butaságnak érzem eljátszani, hogy mi mind egyformák vagyunk és ez miatt nekünk szeretni kell egymást valami mágikus módon. Annyira változatos a nemzet is, hogy lehetetlen azt mondani, hogy csak azért, mert valaki x nemzet tagja, olyan baromi sok közös dolga van más ugyan olyan nemzetből származóval. Érdekes módon én pl. sokkal könnyebben el tudok beszélgetni valaki olyannal, aki mondjuk máshonnan való, de hasonló az érdeklődési körünk, mint olyannal, aki ugyan magyar, de kb. ennyi köztünk a kapocs.

"Aki teheti az dobbant,mert egy élete van és nem akarja azt nyomorban eltölteni."

Mert Londonban mosogatni 800 Fontért nem nyomor...

Amúgy engem is kezd irritálni a külföldi munkával kapcsolatos téma főleg, amikor a drága rokonaim (akiknek kint mosogat a fiúk/lányuk) egyfolytában azért piszkálnak mert én nem megyek (megjegyezném, hogy folyton a keresetemről érdeklődnek, amit itthon megkapok - legszívesebben elmondanám nekik, hogy megkeresem azt a pénzt itthon, amit a gyerekük külföldön, fele annyi munkával).

"Mert Londonban mosogatni 800 Fontért nem nyomor... "

Ami kb 340 ezer ft! Nem ,ez nem nyomor! 12órát gürcölni idehaza éjjel-nappali műszakokban megaláztatva kedves "honfitárs" főnökök által 100ezerért az viszont az tud lenni ,ha egyáltalán jut hely abban a gyárban. Ugyanezt a pénzt vagy többet idehaza csak kiváltságos kevesek keresik meg, és az ő munkahelyeik száma nagyon korlátozott, tehát egyszerű matek ,hogy a keresőképes lakosság csak kis százaléka tud ilyen munkahelyekre bejutni.

Az álságos "tanujjá" szöveggel meg ne jöjjünk ,mert nem egy normális ország az ,ahol a kézzelfogható valódi értéket teremtő munkáért hónap végén szárazkenyér és nélkülözés jut osztályrészül.

A "tanulj, hogy sok pénzt keress" összefüggés már több mint tíz évvel ezelőtt megdőlt. Legalábbis a klasszikus formájában.

Viszont ez a trend nem csak Mo-n, hanem az egész világon megfigyelhető.