Csak én nem hiszek abban, hogy minden ember másmilyen, különböző ízléssel? Csak szerintem jogos az általánosítás?

Természetes, hogy mindenki attól lesz szép, hogy ígényes és ápolja magát, attól tesz szép-jó dolgokat, hogy odafigyel a dolgokra, ez az alap.

Onnantól meg valószínűleg senkit sem fog érinteni, hogy valaki modell alkatú-e vagy sem. Hogyha az embernek vannak olyan veleszületett tulajdonságai, amikről nem tehet, akkor a te "zavargásaid" miatt miért kellene lemondania arról, hogy szépnek érezze magát, mondjuk más jó tulajdonságaival együtt, azokon a hibákon kívül? Természetesen vannak "ideál" alkatú, sok jó tulajdonsággal rendelkező, örökösen igényességre törekvő emberek, de aki meg "furcsa szépség", az ilyen alapon nem kell másokra erőltesse magát, és az, hogy elfogadja/szereti önmagát, nem azt jelenti, hogy mindenkitől elvárja, hogy szeressék.

A különböző ízlés arról szól, hogy senki sem fogja rád erőltetni a szépségét, teljesen irreleváns, hogy te szépnek tartod-e, ezért lényegtelenek lehetnek a zavargásaid.

Számomra az is álszentség, amikor történetesen azt látom, hogy igénytelen csúnya emberek méregetik az ellenkező nemet, és álomszerű igényeken keresztül kritizálnak másokat, kívánják a "legszebb embereket", felületesen, és nem látják azt, hogy mennyi igényesség van a szépségében, csak felületesen tud vonzódni másikhoz, miközben nem ismeri igazán, szerintem.

Mindenki saját magának dönti el tulajdonképpen, álmodozások nélkül, hogy minek tud megfelelni, mennyire fontos számára az önismeret, saját hibáinak, korlátainak az ismerete, vagy az "ideálnak" szeretne-e megfelelni, és erre mennyire képes? Puszta álmodozással, kritizálással, ideálok utáni vágyakozással senki sem megy semmire, mert itt az a lényeg, hogy ami van, azt is lehet értékelni, a tökéletlenség egyáltalán nem egyenlő a "zéróval", a szerethetetlennel. Főleg azok számára, akik nem tudják, hogy a tökéletességekért nagyon sokat kell tenni, ha ezt belátnák, akkor lehet, hogy rájönnének, hogy annyira nincs isnekik szükségük rá.

Álmodozó tapsolásokkal senki sem fog rögtön ideállá válni, így az a normális, ha azt szereti, amije van, amivel született, valószínűleg senki sem azért született, hogy bűntesse magát, amiért nem lehet ideál, hogyha megváltozni sem tud eléggé.

Az "ízlés" és az "ideál" két külön fogalom. Pl. Ha én nem szeretem a gucci táskákat, attól még nem gondolom azt róluk, hogy nem szépek, sőt, gyönyörűnek tartom. Mindent szépnek tartok magam körül, ami körbe vesz. Az ízlésem önmagában az, ami engem személyszerint vonz. Szerintem a "szépség" vagy ideál nem annak a függvénye, hogy 6 milliárd ember kell vonzódjon hozzá, vagy arra törekedjen, hogy megszerezze, birtokolja, föleg, ha nincs mit kezzen vele, attól még tudja, hogy tőle függetlenül is szép.

Ha például történetesen olyan környezetben vagyok, ahol mindenkinek az tetszik, ami kissé igénytelen az én ízlésemhez képest, akkor el kell fogadnom, hogy az az "ideál", mert abban a környezetben mindenki vonzódik hozzá, miközben én épp olyan dolgot szeretek, ami minőségibb, érdekesebb tulajdonságai vannak, viszont mások a saját felfogásukból adódva nem értik, nem foglalkoztatja őket, és ahhoz képest az átlagosabbat kedvelik?

Amúgy az én környezetemben nincs olyan ember, akit mindenki idealizálna, pl. vannak olyanok, akiknek telt létükre nagyon szép arcvonásaik, stílusuk van, és mások gyönyörűnek tartják, persze olyanok is akadnak, akikkel kapcsolatban mindenki egyetért abban, hogy nem valami szép ember.