A szociális fóbiásnak fejleszteni az emberekkel való kommunikációját kicsit nem olyan mint a bénát járni tanítani?

A helyesírás is rohadt fontos.

Hát attól függ hogy akarod-e fejleszteni a dolgot vagy sem.

Ha te magad nem akarod csak másnak a javaslatára erőszakolod magad akkor hagyd későbbre a dolgot hátha alakul magától is.

Ha viszont te akarsz ismerkedni vagy dumálni akkor próbáld minél gyakrabban.

A hasonlat pedig inkább akkor lenne helyes ha valaki tolószékben ül teljesen egészséges lábakkal.

Ha akar feláll belőle ha nem akar akkor meg ücsörög.

Van szemed-szád tudsz kommunikálni, kérdés hogy akarod-e.

Egyszerűen csak alul értékeled magad a többiekhez képest és ezért félsz tőlük.

Ezen kívül sokkal nagyobb figyelmet szentelsz a többieknek miközben magadat leszarod.

Nagyjából ebből áll a fóbiád.

A gondolatok amiket magadévá kéne tenned:

Én-nekem-enyém

Én vagyok a fa.sza srác

Én vagyok a király a környéken

Én vagyok a csávó akiért odáig vannak a csajok

Bárkivel le tudok állni jókat dumálni

Mindenki tőlem akar mindent, nekem van a legkeményebb fa.szom és minden ami én én én én.

És akkor fogsz tudni beszélni az emberekkel egyenrangú partnerként.

Elvégre is a csajok is királynak érezték magukat az elmondásod szerint.

Gondolod hogy ez olyan nagy kunszt ?

Csinálj királyt magadból, ez minden.

Én is ebben szenvedek. De én szeretnék beszélni és meg akarok gyógyulni.

"bénát járni tanítani" ez fizikai betegség, viszont mentálisból szerintem meg lehet gyógyulni.

Bár ez elég bonyolult.. lehet hogy alsóbbrendűnek tartom magam amiért nem tudok beszélni, ha kérdeznek is, olyat amire nem tudok válaszolni, vagy kínos lenne a válasz, csak izzadok és félek, és imádkozok hogy legyen már vége.

Meg hogy nem tudok olyan alapvető dolgokat mint más.. szerencsétlen vagyok, és egy kicsit sem önálló..

De másrészről viszont..van akivel beszélek, és kimeríthetetlen a téma, normális értékrendje és világnézete van.. egyenrendűnek tartom.. bár van akivel ekkor sem, mert feljebb tartom.. és vannak olyan emberek akik minden hülyeséget kimondanak amit gondolnak, és ezért azt hiszik hogy menők.. stb

Szóval nem érthető teljesen ez a betegség hogy miktől függ..

Kérdezőnek mondom hogy nem kell semmit ismételgetni.

Egyszerűen tartsd magad egyenrangú partnernek.

A másik hogy nem kell félni a többi embertől.

Nem fogja leharapni a fejed senki azért mert beszélsz vele.

A félelem miatt túl nagy a "távolság" közted és a másik ember között. Szakadék van kettőtök között és ezt kell áthidalni ami túl nagy feladat és csak kevés emberrel sikerül.

Ezt a távolságot könnyedén le tudod csökkenteni azzal ha máris barátodként tekintesz a másikra. Tehát találkozol valakivel akit nem ismersz és amikor szóba elegyedsz vele a barátodként tekintesz rá. Ezzel a szakadék máris megszűnt közöttetek és sokkal közvetlenebb lesz a beszélgetés.

Alapvetően az emberek ugyanugy működnek, mindenkiben munkálkodnak érzelmek és félelmek. Na most ha mindenki fél a másiktól akkor ott áll két ember egymással szemben próbálnak beszélgetni miközben majd befosnak a gatyájukba és próbálnak megfelelni a másiknak. Ennek semmi értelme és nincs is rá szükség.

De mondjuk hogy mégis félsz a másiktól mert valamiért ez történt, így szocializálódtál vagy ilyesmi.

De akkor most miért sanyargatod magad még emiatt is ?

Nem elég hogy félsz hanem még magadba is rúgsz egyet és szarnak tartod magad. Hát erre semmi szükség nincs.

Akármi történjék is legyél büszke magadra.

Elkezdesz beszélgetni egy idegennel és ott a félelem. Valaki csak a haláltól fél valaki meg egy beszélgetéstől is, és akkor mi van ? Miért ne félhetnél egy beszélgetéstől ? Ne legyél olyan kritikus magaddal, engedd magad félni sőt legyél büszke rá, félsz és mégis szóba mersz állni valakivel. Nagyszerű. Fantasztikusan teljesítettél.

De te nem ezt teszed hanem egy jó nagy rakás szarnak tartod magad.

Mint minden másban itt is a gyakorlat teszi a mestert.

Lehet hogy hallottad már a mondást: "amerre a félsz arra az út"

Csodálatos.

Más azt sem tudja merre induljon nektek meg az út is ki van jelölve. Milyen könnyű dolgotok van, semmit nem kell felfedezni csak haladni az úton.

Tehát mivel gyakorlat teszi a mestert ezért akivel csak tudsz szóba állsz és elkezdesz beszélgetni. Teljesen mindegy hogy ki az, öreg-fiatal, férfi-nő tök mindegy mindenkivel dumálsz éppen arról ahol vagy és ami éppen körülöttetek van. Gyakorolsz mindig mindenhol, utcán, buszon, bevásárlás közben ahol éred az embereket.

Hamar rájössz majd hogy az emberek a barátaid. Eddig mindenkiről azt hitted hogy bunkó meg nagyképű de nem. Engedd hogy tiszta lappal induljanak.

Meg fogsz lepődni ha normálisan állsz az emberekhez milyen kedvesek lesznek veled.

Én most ott tartok hogy bármikor bárkivel bárhol szóba tudok állni. Volt olyan hogy a lányt úgy szólítottam le hogy az anyja ott állt mellette, de volt ennél cifrább eset is.

Egyszerűen nincs tétje a dolognak. Dumálsz a többiekkel és lesz ami lesz, nem veszíthetsz semmit. És ha eleget gyakoroltál akkor egy szép napon eljön az idő amikor már nem lesz félelem. Csak beszélgetsz lazán a többi emberrel mint a barátaiddal és akkor megfigyelheted hogy a közvetlenségedből a másik is merít és ő is közvetlen lesz, ha megbízol benne akkor ő is megbízik benned és ha megnyílsz előtte ő is megnyílik előtted.

Tehát gyakorolni gyakorolni és gyakorolni, mert tudod: "ahol eltörtél ott leszel erős"