Az emberek mindig ilyenek voltak csak én nem vettem észre? Mi ért ilyen embertelenek?

Úgy érzem,hogy ahogy felnőttebb vagyok egyre rosszabbak az emberek.Vagy legalábbis most veszem észre.

Teljesen elkeserít engem ez a dolog...azzal persze tisztában voltam,annyira naiv nem vagyok,hogy a világban rengeteg gyilkosság és bűn van,néha pitiáner dolgokért,de azt gondoltam ezek elborult elmék meg hasonló dolgok miatt vannak,és a legtöbb ember nem ilyen.De egyre jobban tapasztalom a közvetlen közelemben élő emberektől,hogy mennyire rossz indulatúak, foszoriak(magának való) semmit se becsülnek meg, lenézik a másikat,azthiszik mindenkinél jobbak,képtelenek az empátiára, átgázolnak a másikon, és még egy alapvető tiszteletet sem adnak a másiknak.

Az a gond, vagyis inkább rossz nekem,hogy én kedvességre,odafigyelésre és túl 'szelídnek' voltam nevelve, vagyis inkább apukámtól örököltem, -nyugodjon békében szegény,vele is a nemtörődöm orvosok végeztek, miután lebénult nem foglalkoztak vele minek következtében tüdőgyulladás vitte el-

Mindig jó lelkű volt,talán sokan is kihasználták, anyum viszont ellentétünk, stabil,erős személyiség, talán túl magának való és mogorva.

Félek,hogy engem is kifognak használni,amikor csak lehet...mivel én ilyen jó vagyok velük és képtelen vagyok bárkinek is rosszat tenni.

TEljesen kiakaszt hogy lehetnek ilyenek...pl volt egy tiszta jó ruhadarabom,alig hordtam és kihíztam, gondoltam eladom,jó pénzt és még most is.Aztán eszembe jutott,hogy a párom testvérének pont jó lenne, inkább neki ajándékozom.Odaadtam,bement a szobába felpróbálta,lelökte az ágy szélére és se bú se bá.Kérdeztem,hogy jó-e a válasz:aha. És kiment.

Egy köszönöm is fájt volna neki. Örömmel, jó szívvel adtam oda, de legalább egy őszinte köszit se kaptam viszont.Rettentő rosszul esett.

Arról nem is beszélve,hogy mindenki a más dolgával foglalkozik.Vidéken élünk és úgy néz ki anyumnak lett egy párja már több év után,és persze mi lenne jobb téma mint azon filózni mikor megy férjhez stb holott szó se volt róla.Elítélik az embert,holott azt észre sem veszik,hogy ők ilyen korban a szomszéddal 'bújócskáztak'a szénában éjjel.

Barátnők olyanok, ahogy mondani szokás, mint az árnyék.Ha valami kell, itt vagyok,amúgy meg tojnak a fejemre, a plusz folyton leutánoznak.Akár apró pici dolgokban,akár másban.Padtársamnak mindig leírtam a leckét amikor épp táblánál volt,mert tudom milyen rossz mikor teleírtad a táblát másold le a füzetbe is..nekem ő sose csinálta meg. De ez az én hibám többet nem fogom...

Senkiben se lehet megbízni,mert elárulnak, ha jó vagy mással semmit se kapsz vissza.Mi lett az önzetlen emberi kapcsolatokkal,ha voltak egyáltalán?

Ti mit gondoltok erről?18l