Mit csináljak? Miért vagyok ilyen? Mit kellene tennem? Figyelemfelkeltés vagy tényleges hajlam? (lenn folytatódik)

7 éves koromban fenyegetőztem először öngyilkossággal. Apukámnak szeretője volt. Anya én és a bátyám tudtuk ezt. Nagyon sokat veszekedett a szüleink. Én világ életemben nagyon anyás voltam, de amikor kezdtek elfajulni a viták, kezdtem begolyózni, féltem apától. Aztán anya egyszer elment otthonról, úgy szedtük össze pár kilóméterre az otthonunktól nagyon nagyon sírtam, mert azt mondta csak a gyógyszertárba megy, de fél nap után még mindig nem jött haza. Most már tudom hogy csak egyedül akart lenni, de akkor még csak 6 éves voltam, és nem értettem miért megy el.

Aztán kb fél év újabb veszekedéssorozat után, amikor kiderült hogy még mindig létezik apám nője, anya bepánikolt és megmondta, hogy most elmegy és nem jön vissza, apa meg azt mondta hogy menjen.Anyu elindult én ezt nem bírtam elviselni elővettem egy kést és megmondtam, hogyha elmegy akkor megölöm magam. A késztetés iszonyatosan nagy volt, bár bátorságom nem hiszem hogy lett volna.

A húgom születése után rendeződtek a dolgok, azok az idők elmúltak,de valahogy soha nem voltam képes ezt az időszakot elfelejteni, és mindig benne él a tudatomban. Viszont sokszor így is veszekszenek 11 év után. Ezt nem tudom elfogadni, akármennyire is szeretném. Apa tönkretette anyát, nem olyan mint amilyen azelőtt volt, és nem érti miért olyan most amilyen.

A problémám az, hogy az az eset óta, szinte minden nagyobb széllökéskor megfordul a fejemben az öngyilkosság. Nem csak ezen a téren, hanem ha stresszesebb időszak van, akkor szinte mindenért. 4 éve nekiálltam vagdosni magam, ami később belátva iszonyatos hülyeség volt, és csak figyelemfelkeltés volt. A hegek már alíg látszanak, viszont akkor beleszerettem valakibe, aki azóta olyan mint a pótanyukám, mintha helyettesítené azt, akit annak idején elveszítettem. Nagyon sokat sírtam amiatt, hogy ő nem lehet mellettem folyton, pedig nagyon szeretném, vele beszélek meg szinte mindent. Ő húzott ki a legtöbb bajból. Viszont most eljegyezték és kilépett az életemből. Az öngyilkossági hajlamom nőtt, ami nem tudom mennyire domináns bennem. Most is vagdosom magam olykor, nem sűrűn de ha rám jön nem bírok leállni. Ezt nem látható helyen csinálom. Egyébként egy nagyon rendes, lelkiismeretes HETERO lány vagyok, aki nagyon sokat mosolyog, és nagyon szereti a barátait és ugyanez jellemzi őket is, viszont nagyon sokat kattogok.

Ez tényleg hajlam már? Hogy engedjem el a dolgokat? Hogy engedjem el őt? Hogy szerezzem vissza anyut?