Miért lesz valaki orvos, nővér, ápoló?

ennyi erővel minek megy valaki bolti eladónak, ha utálja az embereket és bunkó velük.

én se értem, hogy miért akar emberekkel foglalkozni az ilyen?

én pl szintén tudom, hogy nem lennék jó orvos/nővér, mert hiába tudnám elvégezni az egyetemet, ha utána nem lenne türelmem a sok emberhez.

ezért egy laborban vagyok. van amikor egésznap egyedül dolgozom. jól megvagyok így.

sajnos ma már mondjhatjuk, hogy nővér és orvoshiány van. ezért nem fognak kirúgni valakit, csak mert bunkó. ha verseny lenne az állásért, akkor biztos vagyok benne, hogy többet belefektetnének

A nővérek többsége kiég. Nem csoda, nincsenek megfizetve, agyon vannak terhelve, nincsenek megbecsülve. Lehet, hogy az a nővér, aki most egy boszorkány tíz éve még lelkes empatikus angyal volt.

Ami a miért lesz valaki orvos részt illeti, több faktoros a dolog.

Orvostanhallgató vagyok. Nagyon sok évfolyamtársam nem teljesen egészséges, vagy gyermekkorában sokat betegeskedett, sokat volt kórházban. Van nálunk minden, durva gerincferdüléssel operált, rheumás, refluxos, cukorbeteg stb. Én asztmás voltam életem legkorábbi emléke az, hogy kórházban vagyok, és a nővérke felolvas nekem egy mesekönyvből, a könyvet is pontosan meg tudom nevezni. Orvosi pszichológián azt tanítják, hogy ez a gyermekkori traumák egyfajta feldolgozása, a beteg gyermek azonosul az agresszorral, az orvossal aki fájdalmat okoz neki (a gyógyítás részeként természetesen). Ez az azonosulás manifesztálódik később a pályaválasztásnál. De egyéb okok is vannak. engem világ életemben lenyűgözött az élet, és nagyon érdekelt már általános iskolában is az emberi test működése és a biológia. Aztán az is benne van a pakliban, hogy van némi kisebbségi komplexusom a férfiként gyenge fizikumom miatt, nem volt kérdés, hogy minimum orvos, mérnök, vagy természettudós leszek. Aztán az is benne volt pályaválasztáskor a képben, hogy ez a szakma összességében nagyon megéri, iszonyatos mozgásteret ad. Szakorvosként tiéd a világ.

Ami z ilyen segítsünk az embereken dolgot illeti, az soha nem hatott meg. Vannak betegek, akiket sajnálok, másokat nem, de mindenkit igyekszem úgy ellátni, ahogy én szeretném, hogy engem, ellássanak. A hálapénzt is mélységesen elítélem.

Ami a nővéreket illeti, ott sajnos manapság tapasztalható egy olyan tendencia, hogy mivel ez biztos munkahely sokan azért jönnek nővérnek, mert máshol nem kaptak állást, és így a megfelelő motiváció néha hiányzik, szelektálásra a munkaerőhiány miatt viszont nincs lehetőség.

Lehet, hogy a flegma nővér nem mindig volt az. De mivel nem vagyunk érzéketlen robotok, megviselnek bizonyos dolgok. Pl. az orvosok lenézése, hozzátartozók kiabálása, támadása. A hálátlan, az ápolót személyi csicskának néző betegekről már nem is beszélve. És akkor még nem esett szó a nem kifizetett túlórákról, eszközhiányról és arról, hogy kb. 50 főre max 2 nővér jut. Ki lehet próbálni nyugodtan, meglátjuk hányan maradnának kedvesek és mosolygósak pár év után.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy valóban vannak olyanok, akik eleve nem is akartak erre a pályára lépni. Pl. csak eü szakközépbe nyertek felvételt vagy máshol nem kapnak munkát. Velük nem lehet mit csinálni. Akárcsak a beképzelt, bunkó, önmagaguktól elájuló orvosokkal sem. Mert sajnos közöttük is vannak selejtek. Egyikről tudom, hogy már a gimiben is ilyen volt. Tisztelet a kivételnek. Szerencsére még ők vannak többségben.

A 4-es válaszoló kommentjével értek egyet.

Az én eü. állapotom is borzalmas volt mindig,

gyerekként sokat voltam kórházban,sokszor az otthonom volt.Az orvosok lettek a példaképeim,

és lehet,hogy most sokan lepontoznak,de nekem csak jó tapasztalaim voltak mindig is,ellátás és modor terén is.Akikkel találkoztam,sokuk az ilyen emlékek miatt lettk orvosok.A nővérekrő pedig annyit,hogy ha te is 12 órába dolgoznál félévente 1-2 hét szabadsággal és rohangászni kéne,biztos egy idő után nem tetszene a helyzet.

Érdemes elolvasni az Ügyeletben című könyvet,ami pont ezeket mutatja be,hogy az x-edik beteg után már nem lehet mosolyogni (Dr.Emily R Transue írta).

„Egy közeli ismerősöm szakképzett ápoló. Együtt dolgozik fiatal nővérekkel is. Azt mondja a csitrik között is vannak olyan rosszindulatú p*csák hogy szinte rákkeltőek.”

Persze, hogy vannak, sok nő hajlamos az irigységre és a sz.rkeverésre, de ilyen személy minden munkahelyen előfordulhat. Itt az a speciális helyzet viszont, hogy nem igazán lehet kirúgni, az ilyen libákat, mert akkora hiány van nővérből, hogy szinte pótolhatatlanok. Egy normális munkahelyen az ilyen előbb-utóbb repül, az EÜ-ben viszont csak áskálódással nehéz kirúgatni magad. Sajnos.

”Megszoktam hogy az orvosok kimértek és hidegek,de azt mondják az orvos a betegséget gyógyítja nem a beteget.”

Az orvos a betegeket gyógyítja. Egy ténylegesen jó orvos igyekszik ezért kedves és empatikus lenni veled, a probléma itt is a túlterheltség, nincs idő arra, hogy a beteg lelkével is foglalkozzon az orvos, vagy nincs energiája, mert túlterhelt, és fáradt. Egyébként ezt a betegséget gyógyítjuk mentalitást nagyon el kellene felejtenie az egészségügynek, pláne, hogy nem egy betegségnél gyanítható a pszichoszomatikus eredet.

”Ez a "csicskáztatás" dolog nekem új. Mikor kórházban voltam és elláttak,még én voltam zavarban. Én szégyellettem magam amikor hívni kellett a nővért amikor sípoltam neki hogy fájdalomcsillapítót kérjek.”

Mert benned van ezek szerint némi tisztelet az EÜ dolgozók felé, de ne magadból indulj ki. Találkoztam olyan huszonéves csajjal, akinek SEMMI nem volt jó. Egyfolytában ugráltatta a nővéreket és elvárta volna, hogy állandóan vele foglalkozzanak, csak azért, mert megoperálták a vakbelét (laparoszkóppal, tehát volt 3-4 1 centi hosszú vágása). Aztán amikor a nővérek közölték, hogy más betegekkel is kell foglalkozniuk, akkor családostul kiverték a patáliát a főnővérnél.

Néha pedig a beteg az állapota, elbutulás, cukorbetegség stb. miatt bunkó. Az ilyen persze előfordul, nem lehet a betegre haragudni, de azért biztos rosszul esik a nővérnek, ha ő igyekszik jól végezni a munkáját, és a beteg ennek ellenére csúnyákat mond róla, mégha a betegsége miatt is van, akkor is.

eü-t mint a rendőrséget, hasonló foglalkozású szülök vagy zavaros hátterű emberek bírják csak hosszan, akik ellesték vagy és már megtanulták kezelni a nyomást

Oh, hányféle orvos és nővérkét láttam én már.