Szimaptikus, vagy attraktívnak számít, ha egy ember már szembetűnően szerénynek mutatja magát?

Lehet, hogy a kérdés valami viszonyulást fejez ki másoknak, remélem nem, mert igazából nem tudom, hogy viszonyulok a kérdésben megfogalmazott emberekhez, inkább furcsállom valamiért, amikor olyan személyiséggel találkozok, akinek feltűnőek kedvenc beszélgetési témája, hogy magáról panaszkodjon annak ellenére, hogy láthatóan nincs oka rá, bár nem "önkép zavaros" személyiségre gondolok, mert az ilyenek gyakran annyira dicsérve vannak a panaszkodásaik által, hogy már biztos "felfogták", de mégis mintha szeretnének panaszkodni, vagy szerénynek mondani magukat, bár a feltűnősködő személyiggel nem ezt sugallják. Többnyire érthetőek is, csak kissé lefáraszt, amikor valaki ezt úgy reagálja le, hogy "biztatja" őket, bár százszor bíztatva voltak. Lényegében volt is ilyen közeli barátom, akiből kiábrándultam az álszentsége miatt, bár nem mondom, hogy másokban is őt látnám, de alapból nem értem az ilyen embereket, bár inkább csak azokat, akik mindenkire rávannak szállva.