Miért tölt el rossz érzéssel az elmúlás?

Bizony, én is nagyon sokszor rágódok ezen. De kábé csak egy hónapja gondoltam bele abba, hogy ez mennyire káros.

Tudniillik én nem voltam túl népszerű, se az általános iskolában, se a gimiben és a mai napig sokszor "gyászolom" azokat az éveket, sajnálom, hogy ennyire alulra kerültem a hierarchiai szinten és ilyen vacakul sikerültek azok az évek.

Pedig igazából mindkét sulinál meg lett volna az esélyem arra, hogy jóban legyek az osztályaimmal, de mindig az én hülyeségeim miatt csúsztak félre a dolgok.

Nagyon vágyom rá, hogy visszakerülhessek a múltba, újrakezdhessem és baráti kapcsolatokat alakíthassak ki azokkal az emberekkel, akikkel annyira szerettem volna.

Viszont ahogy böngészem a facebookot manapság, egyre több olyan posztot látok róluk arról, hogy hogyan alakult a suli óta az életük. Az egyiket eljegyezték, a másikuk babát vár és épp a családalapítás küszöbén áll, a harmadik külföldön kezdett új életet, stb.

És én belegondoltam, hogy basszus, én még mindig a múltban élek, miközben ezek az emberek már régen felnőttek és továbbléptek az életükben, nekik már nem a suliról szólnak a mindennapjaik! Már nem lesznek ugyanolyan kis tinik, akikkel még lehetett volna barátkozni és én sem leszek már fiatalabb.

Nagyon megrekedtem egy szinten és úgy érzem, hogy képtelen vagyok továbblépni, holott tudom ,hogy ez a keserű igazság.

Már semmi sem lesz olyan, mint régen...

21/F