Hogyan lehet élni a pillanatnak? Mindig csak sürgetném az időt, nagy terveim vannak, de az elkövetkezendő 10 évre kifolyólag. és sokan így vannak ezzel

Nálam meg pont az a probléma, hogy nem tudok tervezni. Nem gondolok sem a múltra, sem a jövőre. (Ez miatt /mármint a cselekedeteim következményeképpen/ elég sok problémám van)

Egyszerűen, csak élvezd az életet! :)

Nem csak carpe diem jelleggel lehet ezt... Ha épp teszed a lépéseidet a 10 éves tervedben, azt is teheted egész emberként, teljes jelenléttel, örömmel, ésatöbbi. Ez a pillanatnak élni dolog egy az egyben azt jelenti, hogy a jelenben lenni. A jelenlét és a jelenben lenni valahogy a magyar nyelvben nagyon találóan egybecseng. Nekem egy kicsit gyakorolni kellett, és sokan vagyunk így ezzel, hogy elsőre nem is megy, nem is akarjuk megérteni, hogy egyáltalán mi ez. Aztán amikor elcsendesedtem belül (nyilván gondolatok jönnek és mennek, de nem én gondolkodom, mert nem én akarom őket, hanem a fejem működik tovább, de én már nem akarok semmit, csak szemlélem ezt is a magam csendjéből), és hagytam, hogy a figyelmem szabadon áradjon mindenre, ami ott és akkor körülvett (természetesen emberi korlátokon belül, semmi csodavárásnak nincs helye), és ez maga a jelenlét. Utólag arról ismered meg, hogy részletes emlékeid vannak a pillanataidról, az utolsó apróságig akár, egy hátad mögött elrepülő fecskére is jól és biztosan emlékszel.

Vannak jó időszakaim, amikor külön nagy gondot nem hoz a sors és természetesen én se csinálok már magamnak olyan gondokat, amik elvonnák a figyelmemet bármiről, ami fontos, és ezek a jó időszakok általában így, a pillanatban létezve telnek nagyrészt. Ezeket utólag arról lehet nagyon markánsan felismerni, hogy semmit se kell keresgélni, mindenről tudod, hogy ki és hova tette. :)

Érdemes szórakozni vele, beláthatatlanul termékeny életforma amellett, hogy igazából semmi különös nem történik, teljesen hétköznapi önmagad maradsz, legfeljebb te érzed át kissé a romantikáját, ahogy még a mosogatást is teljes odaadásoddal, maradéktalan figyelmeddel szenteled életté. A gyerekek szokták így tenni a dolgukat, külön fel se kell hívni rá a figyelmüket.

Természetesen azért a képességeid közel hiánytalan kihasználása azért fel-feltűnhet figyelmes szemlélőnek, és lesz, aki külön okosnak tart majd. Talán úgy jársz, mint én, és nem tudsz te se jobbat, mint minél többfelé elhinteni ennek a szemléletnek a magvait, főleg ha termékeny talajra találsz valakiben. Így talán még a mi életünkben eljön az a pont, amikor az lesz a természetes, hogy folyamatosan jelen van az ember a saját életében, és a múlt a tudásé lesz a jelenében, a jövő pedig az alkotásé.