Hogy tanuljam meg elfogadni magam, hogy legyek magabiztos és pozitív? Képtelen vagyok elfogadni a külsőmet, és ez kihat a személyiségemre is.

A régi sulimban nem voltak barátaim, ráadásul csúfoltak, piszkáltak, megaláztak minden nap, inkább nem is írom le, hogy miket mondtak rám. Borzalmas volt. Szerintem ezért lehet az, hogy nagyon félős lettem, és rosszabbnak érzem magam a többi embernél. Ha társaság előtt mondok valamit, pl felszólít a tanár és válaszolok, nevetségesnek érzem a hangom, meg amit mondok. Nyitott vagyok új barátságokra, új emberekre, de ha félek az emberektől, akkor hiába, mert így aztán nem lesznek igaz barátaim soha. Félek elmondani a véleményem, mert úgy érzem, biztos rosszul fogalmaznám meg, hülyeséget mondanék, és rosszabbnak tartom magam a többi embernél. Szerintem azért lettem ilyen, mert csúfoltak, és nem bírok együtt élni a tudattal, hogy más emberek formálták ilyenné a személyiségemet. Hogy legyek magabiztosabb, nyitottabb? Hogy mutassam meg az osztálytársaimnak, hogy velem is érdemes barátkozni, mert nem vagyok nyomi, és van véleményem? És a legfontosabb, mit tegyek, hogy én is elhiggyem ezt magamról?

A másik dolog meg az, hogy gyűlölöm, ahogy kinézek. Nem vagyok se kövér, se vékony, az alakommal nincs probléma, de az arcomat képtelen vagyok elfogadni. Az egész homlokom pattanásos, foltos, az orrom mitesszeres, és küzdök ellene, voltam bőrgyógyásznál, járok kozmetikushoz, hámlasztókat használok, stb, és tudom, hogy nem marad örökre ilyen az arcom, de nem bírom elviselni, hogy rajtam kívül mindenki gyönyörű. Néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg iszonyat ronda vagyok-e, vagy pedig azért gondolom ezt, mert régen az osztálytársaimtól minden nap ezt hallottam. (Csúnya voltam 10-11 évesen, ez tény, de sokat változtam azóta.)

Emiatt mindig szomorúan mászkálok a suliban, sugárzik rólam, hogy valami nagy gáz van az önértékelésemmel. És tudom, hogy vannak emberek, akik pl súlyos betegségben szenvednek, és mégis pozitívak, szeretik magukat, én meg egészséges vagyok, szóval nem kéne gyűlölnöm magamat..és amikor ez eszembe jut, akkor meg azért utálom magam, amiért utálom magam. Az osztályban senki se kedvel 3 embert kivéve, gondolom a negatív, "ne nézz rám" kisugárzásom és kissebbrendűségi érzetem miatt, mert meg se szólalok. Elegem van ebből. Mit tegyek, hogy megszeressem magam, magabiztos legyek, és barátokat szerezhessek, megmutassam az osztálytársaimnak, hogy érdemes velem barátkozni? Hogy szerezhet barátokat egy olyan lány, aki eddig meg se szólalt soha? Hogy fogadjam el magam? 13/L

(Tettem már fel hasonló kérdést, de még nem kaptam olyan választ, ami tényleg segített volna.)