Mit tegyek? Kivel tudnék beszélni? Esetleg írjak naplót?

Van egy olyan tulajdonságom, hogy mindent át tudok érezni. Tudom milyen ha valaminek vége, ha már semmi nem lesz ugyanolyan, ha elveszítes valamit számodra fontosat... Én teljesen bele tudom képzelni magamat ezekbe a helyzetekbe de nem tudom kivel tudnék róla beszélni. Úgy értem, hogy én szeretném ha esetleg más tudná, hogy átérzem. meg vannak olyan helyzetek amibe simán beleképzelem magam és nagyon szeretnék beszélni róla mással is de félek, hogy esetleg nyálasnak néznek. Én nagyon örülök, hogy van ilyen tulajdonságom. Csak én igazából az a fajta lány vagyok aki mindenkit meghallgat és mindenki lelki támasza tud lenni. Csak nekem nincs ilyen lelki támaszom. Ezért gondolkodtam a naplóíráson. Nagyon ciki, hogy átérzem a dolgokat? Barátaimmal beszéljek róla vagy inkább írjam le?

Olyan válaszokat szeretnék ahol nem forgatják ki a szavaimat és nem néznek hülyének! Köszönöm.