Ez az emberi tulajdonság miért van?

Igen, vannak ilyen emberek. Senki sem egyforma. Még az is lehetséges, hogy az a lány intelligensebb sok osztálytársadnál.

Fiatalság problémája...

Én sem mindig vágyom társaságra. A legtöbb ember fáraszt, főleg a panaszkodásuk. De én nem is a te korosztályod vagyok.

A magában beszélés azért már furcsa. Itt szerintem nem csak az van, hogy nem vágyik társaságra...

Én is egy ilyen ember vagyok. Bár én nem az osztálytársad vagyok, és azzal is tisztában vagyok, hogy ezt rengeteg dolog kiválthatja, de talán lehet mérvadó az én szemszögem is.

Én valójában titokban vágynék barátokra. Persze letagadom, de ha logikusan gondolkodom, biztos bennem is megvan ez a vágy. Legalábbis ritkán ábrándozom arról, hogy boldogan szórakozok egy kis közösséggel és mindenki jól érzi magát. Máskor egy barátokkal végzett közös projekt vezetőjének képzelem el magamat, ahol mindenki közösen, nevetgélve dolgozik egy közös célért.

Viszont ha emberek közé kerülök, mindez eltűnik. Nem érzek semmit, csak félelmet attól, hogy megszeretek valakit (nyilván baráti szintről van szó). Látva a sok hamis barátságot, hogy az emberek egymás miatt szomorkodnak (szakító párok, összeveszett legjobb barátnők, árulások, kétszínűsködés) ráébresztett arra, hogy barát nem létezik, csak hamis kapcsolatok, amiket mások "barátságnak" neveznek. Ilyen hamis érzésekre pedig nincs szükségem. Nem kell nekem fájdalom azoktól, akik soha nem is értékeltek.

Azt hiszem, ezt a hozzáállást a múltam alakította ki. Hatodik osztályig nem voltak barátaim, csak semleges emberek és riválisok. Hetedikben kerültem közelebb egy kis csoporthoz, de hamar elköltöztünk, mielőtt még kötődni kezdhettem volna. Nyolcadikban pedig két hamis kapcsolat tört össze (egy legjobb baráti és egy szerelmi).

Ma már úgy érzem, hogy a kapcsolatok csak hátráltatnak, lassítják az előretörésemet, ezért inkább nem próbálkozom, és nem is nagyon érdekelnek. Nagyon ritkán előfordul, hogy meg tudna ölni a magány, de megtanultam küzdeni ellene és el tudom folytatni.

Lehet, hogy félreérthetően írtam, de egyáltalán nem vagyok sem embergyűlölő, sem depressziós vagy emos. Az emberek mindig azt mondják, hogy nálam vidámabb embert nem tudnának mondani az ismerőseik között. Kiközösítve sem vagyok, az osztálytársaim gyakran számítanak rám, és kérnek segítséget, ugratnak, viccelődnek velem. Csak annyiban különbözök tőlük, hogy nem függök senkitől sem, és nincs szükségem más emberekre ahhoz, hogy boldog legyek. Ha pedig egyedül is boldog vagyok, miért kellene egy "hamis barát", hogy tönkretegye ezt az idillt?

17/L

Igen vannak ilyenek az ember nem 100% társaslény.

Vannak remeték.

Én is ilyen vagyok elég zavaró hogy sok ember ezt nem tudja elfogadni és mindenféle problémát keres mögötte.

Több oka is lehet.

Lehet hogy ez a lány akiről beszélsz, valamilyen szellemi problémával küdz, vagy érzelmileg nem van a toppon..

Lehet, hogy volt nagyon sok barátja, vagy egy barátja, de azokban a barátságokban mind csalódott és most egy picit egyedül szeretne lenni.. Ha nagyon szeretnél vele beszélni, közelítsd máshonnan ezt a dolgot, hívd el a suliban egy helyre ahol ketten vagytok, beszélj vele őszintén, mond meg neki, hogy adjon egy esélyt stb stb.. Vagy találj ki te ilyen szituációt, ez csak egy felvetés volt.