Miért irritál anyám? 16lány
Még mielőtt megkapnám, hogy tini-hiszti, had mondjak/írjak valamit.
Volt körülbelül 2 éve egy zűrösebb időszakom lelkileg. Mikor próbáltam segítséget kérni tőle, azt mondta, hogy ne képzeljem be hogy nekem valami bajom van, a gyerekeknek nem lehetnek problémái. Akkor nem egyszer megvert (és itt nem a hopp egy tasli ejnye-bejne félére gondolok) egyszóval amikor kellett volna, nem segített. Most pedig már, hogy (nem jól, kiemelem) JOBBAN vagyok, már nem kell. Úgy érzem, megkönnyítené az életemet az is, ha ő nem lenne.
Egyszerűen irritál ha hozzám szól. Annyiszor és annyiféleképpen próbáltam máshogy viszonyulni hozzá, de lehetetlen. Gyakran nem úgy beszélek vele (azt hiszem a régebbi történések miatt, amiket nem tudok megbocsátani neki) irritál ha beszél. Ha hozzám, az még jobban. A szimpla beszéde felidegesít, de nagyon.
Mit csináljak? Azt tudom, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, de valamit csak tudok csinálni..
Igaza van az elsőnek amúgy. Ő tart el, vele élsz egy fedél alatt, még két évig. Ha nagyon akarsz utána elköltözhetsz.
Nem tudom megítélni anyád milyen szinten lehet normális. Ha nagyjából az, akkor beszéljétek át a régi sérelmeket. Ha erre nincs igényed, akkor viszont bocsáss meg neki magadban. Ez az egy lehetőség van, ha nem akarsz haragudni.
Ha meg nem normális, akkor megteheted, hogy elvonulsz, elmész valahova stb. Azt mondod tanulnod kell, és akkor tuti békénhagy.
De amúgy még a legbarátságtalanabb ember is békében szeret élni és nem szereti az ellenségeskedést. Szóval hagyjátok békén egymást, ha már végképp nem megy.
Ja és én is így éreztem anyámmal kapcsolatban pár éve, általűban csak üvöltöztem vele ha hozzámszólt. Aztán elmúlt és már jóban vagyunk. Csak meg kellett tanulnom elfogadni a hülyeségeit.
Nyilván sérült a belé vetett bizalmad: egy nehéz időszakodban nem hogy nem állt melletted, de még ki is használta a gyengeséged. Normális és érthető, ha úgy érzed, sosem áll vissza a korábbi helyzet, és sanszos, hogy ez így is van. Az ilyenre az idő és a felnőtté válás által elérkező megbékélés jelenthet megoldást, de addig, ameddig otthon laksz (úgy értem, hogy ez a helyzet), addig sajnos ez az egészséges eltávolodás nem lehetséges.
Egyelőre az segítene szerintem, ha tudatosítanád magadban, hogy miért érzed azt, amit érzel. Ha kicsit felülről látod a dolgot, az segíthet a megnyugvásban már most, az együttélésetek alatt is. Ha van lehetőséged majd a következő pár évben, és megoldható, költözz külön, de gondolom, ezt amúgy is így tervezted.
Addig is nyugtasd magad. Ha úgy érzed, irritál, és felmegy benned a pumpa, számolj el magadban tízig, és közben gondolj arra, hogy ez az érzés benned alakul ki, megvan rá az okod, de a helyzet nem szorul további elmérgesítésre, így jobb, ha nyugodt maradsz, nyugodtan válaszolsz, és nem arra koncentrálsz, mennyire idegesítő, hanem arra, hogy a lehető legkisebb hullámokat verd fel a kapcsolatotokban, mikor hozzá szólsz.
Tudatosítsd a viselkedésed, ha segít, mondd ki magadnak hangosan az érzéseidet, gondolataidat, mikor alkalmas. Így könnyebb megemészteni és picit elengedni a dühödet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!