Tényleg kisebbségi komplexusom van?

Szia!

1. A Pszichológia áltudomány. Nem érdemes rá hallgatni.

2. Amit leírsz, annak alapján tényleg lehet, hogy kevés az önbizalmad.

Ezzel kapcsolatban még írnék valamit, csak át kell gondolnom, hogy fogalmazzam meg ÉRTHETŐEN.

Ha ezt tudom, írok.

Kedves Kérdező!

1-es válaszadó vagyok, újra. Ígéretemnek megfelelően megpróbálom leírni, amit mondani próbálok.

Én is sok mindenen mentem keresztül, ami önmagam helyes értékelését illeti.

Számomra a fordulatot megtérésem jelentette.

Onnantól kezdve tudtam, ha Isten ugyanazt az fiát áldozta értem, mint a többi emberért, akkor én is ugyanannyit érek. Se többet, se kevesebbet. Mert korábban nekem is meg kellett küzdenem egyes emberek részéről a túlzott elvárásokkal, mások részéről az alábecsüléssel.

A másik amit átéltem, hogy a Biblia világos mértékül szolgált onnantól kezdve, hogy mik a valós hibáim, és mik az alaptalan leszólások. Végül is Isten mindentudó, csak jobban tudja ezt is mindenkinél.

És valós hibáim levetéséhez segítséget kapok tőle (ez persze hosszú folyamat, de tudom, hogy végül eredményes lesz); és megbocsájtotta amit kellett.

Így meghallgatom, amit mások mondanak rólam, de nem ez határozza meg az önértékelésemet.

Végül magyarázattal tartozom, mért volt ezt olyan nehéz leírni. Egyrészt mert tény, hogy nehezen fogalmazok.

Másrészt tudom, hogy az emberek többsége, ha meghallja azt; hogy Hit,Isten,Biblia,stb... rögtön azt gondolja:

Ez valami szektás.

Pedig a magyarországi Keresztyén közösségek nagy része nem szekta (bár persze van ilyen is), jómagam Reformátusként egyenesen egy történelmi Egyház tagja vagyok. De mivel a sajtó többnyire a rossz példákat írja meg, tudom mennyire óvatosan kell fogalmazni ma ebben a témában.

Tehát összefoglalva: Az Isten Igéjén való tájékozódás, és főleg az Istennel való személyes kapcsolat megóvhat a helytelen önértékeléstől (mind a felfuvalkodottságtól, mind a kisebbrendűségi komplexustól).

Remélem tudtam segíteni azzal, amit leírtam.

"van magamról énképem, ami tényleg elég negatív"

Negatív önkép és reális önkép között óriási különbség van! Így nekem sem teljesen normális az önképed.

Reális önkép az, amikor objektíven, ítéletektől mentesen vizsgálom magamat, bármilyen pozitív/negatív érzelmi benyomások nélkül.

Negatív önkép ezzel szemben azt jelenti, hogy nem fogadok el valamit magamon, ezért nekem az írásodból az jött le, hogy eleve össze vagy zavarodva.

Legalábbis, amikor azt mondod, hogy negatív az önképed, akkor mit értesz alatta, ki szerint negatív? Biztos lehetnek olyanok, akik szerint az, de ez még nem mindenki.

De ha arról van szó, hogy te magad tartod negatívnak? Legalábbis hogy élsz egy olyan lényben, amit nem fogadsz el magad sem? Mert az, hogy mások nem fogadják el, az egy más probléma.

Úgyan ide sorolható az is, hogy aki azon pattog, hogy nem szeret emberek közé menni, barátkozni, annak önmaga számára zavaró a tulajdonsága.

Talán kérdezd meg az embereket, akiket nem ismersz: zavarja őket, hogy nem beszélgetsz velük? Biztosan megvannak egymással, és adott esetben észre sem veszik a passzivitásod. Hogyha téged zavar, akkor nem érdemes egyáltalán másokra varrni, hogy ők tehetnek arról, hogy ezt érzed, mert lehet, hogy ők semmivel sem éreztetik, hogy "legyél más, beszélgess". Egyedül te érzed a saját hiányod, és a te problémád.:)

Persze ezt meglehet fordítani, hogy úgy teszel, mintha mások miatt lenne, de ez nem így van.

Így neked* sem...

(elírás történt)