Ilyen helyzetben van meg ertelme elni?

Majd felnősz kijárod a sulit és rájössz ,hogy ezek a mostani problémáid eltörpülnek ahhoz képest ,ami majd felnőtt fejjel vár rád. Szóval a helyzet csak fokozódik. Bocs ha nem tudtam sok biztatót írni de ez a nagy büdös helyzet.

A sok keserűség mérgez. EZ addig így lesz amíg a fájdalmat, megbántottságot ki nem adod magadból. Először is beszélj a családoddal, mert az örök harag téged mérgez. Utána automatikusan szebb lesz a bőröd, ugyanis a bőröd az elfojtott haragtól lett csúnya. Ne hagy el magad, mosolyogj és találj egy jobb fiút, mint amilyent a barátnőd elvett tőled. Csak azt lehet elvenni, aki amúgy se a miénk, ne bánd, valószínűleg nem ő volt a hozzád való. Ha jobb lesz a kisugárzásod a tanárok se fognak piszkálni, azért kóstolgatnak, mert süt belőleg az undor az iskola és az osztály iránt. AZ edzést pedug magadért csináld és szard le hogy kik járnak oda, élvezd a mozgást.Inkább menj be órára edzeni és ne a gépeken legyél, az szórakoztatóbb. Mindig lehet ott is barátokat találni, a gyökerekkel meg ne foglalkozz. Tanulj, különben nem lesz jövőd és csak arra koncentrálj amit el akarsz érni, ne arra, ami nem tetszik és lehúz Nehéz, de csak ez a kiút.

Kislányból nagylány leszel, ez nem egy könnyű feladat és még a hormonok is ellened vannak. Túl leszel rajta, csak ne láss ennyire sötéten! Változol...és ez így lesz életed végéig. Ahogy nősz, a családoddal való kapcsolatod is változik, ez is teljesen természetes dolog, de kell egy kis idő, míg újra a helyére kerül minden. Ne akadj fenn a külsőségeken, tudom, hogy ilyenkor ez milyen fontosnak tűnik, de hidd el, nem a hajadon vagy a bőrödön múlnak a dolgok. Ha elfogadod magad, jól érzed magad a bőrödben (szó szerint), nem helyezed magad mások alá, jó lesz a kisugárzásod, a kedved és csak ez számít. Azt kapod másoktól, amit adsz nekik. Ha mosolyogsz, visszamosolyognak, de ha úgy állsz másokhoz, ahogy magadhoz is, ugyanezt fogod kapni tőlük, amivel pont megerősíted magadban a rossz érzéseket, és ez egy szép ördögi kör, amiből csak te léphetsz ki.

Én is így vagyok, csak picit súlyosabban! 18/F

Én ugyan így voltam - vagyok, csak már nem járok suliba, de a munkahelyen is ugyan ez van, és mindenkivel ez van, csak mindenki máshogy éli meg, valakinek nehezebb valakiről lepereg, más kisugárzás ilyesmi - a mi fajtánkat mindenhol kiszúrják. Én pszichiáterhez járok, amióta gyógyszert szedek azóta kicsit könnyebb, kicsit le tudom szarni a dolgokat, de nem teljesen. Ami még segíthet a környezetváltozás, költözz el. Gondolom, hogy ha már a pasik lenyúlása téma akkor középsulis vagy - iratkozz át egy másik városba, legyél kollégista, keress fel ott egy pszichiátert és egy konditermet, tanulj, légy jó kislány, hátha rendbe jössz. Persze tudom, hogy könnyű mondani, ez csak opció, és mindent lehet csak akarni kell! A családoddal azért rendezd a helyzetedet, mert ők fontosak és örökké a családod lesznek és biztos, hogy szeretnek. És ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj privátot!