Utálom az embereket, és örülnék, ha kiderülne, hogy egyik napról a másikra kipusztul az emberiség. Más is van így ezzel?

Nagyjából egyetértek veled, viszont míg te azt írtad "kivétel nélkül", én azért ismerek kivételt szerencsére. Igen, az emberek 90%-a olyan, mint amilyennel leírtad, de azért nem mindenki.Ritka a kivétel de van. Hogy mi értelme van a létezésünknek, az én sem tudom...

Mindenesetre én nem örülnék ha egyik napról a másikra kipusztulnánk, mert akkor velük pusztulnék én is :D

El is fog pusztulni, persze, hiszen ez a létforma jelenleg is saját magát pusztítja folyamatosan ha észrevetted. És azt kell hogy mondanom, megérdemli, éppen emiatt. Habár, ez egy lassú folyamat, szóval igen, felgyorsíthatná valami... :D

Persze itt is vannak kivételek, de az emberiség rossz irányba fejlődik, ahogy észrevehetted, ezáltal egyre kevesebb a kivétel... ismerek 3-4 embert az eddigi életem során összesen, akikre tényleg lehet mondani, hogy nem ugyanolyanok. Ha keresed, úgy is megtalálod azokat a tulajdonságokat amiket felsoroltál nagyon sok mindenkiben, az emberi természetből adódóan.

Az emberi létnek szerintem meg nincs értelme, hiszen ahogy mondtam még saját magunkat is veszélyeztetjük nemhogy másokat (értsd: más élőlények rajtunk kívül, de akár érthetjük itt az egész Földet is).

Nem tudom azért a "pár" emberért (nagyon kevés a többséghez képest, sajnos) akik értelmesebbek, hogy van értelme az emberiség létezésének... Mert egyszerűen az emberiség nagy részét az olyan emberek teszik ki, melyeket te magad is gyűlölsz.

Szánalomra sem méltó, egy élősködő létforma...

Tisztelet a kivételnek, mivel most az emberiség azon részéről beszéltem, akik olyanok mint amit leírtál.

"Más is van így ezzel?"

Néha igen. Bár ha megoldható lenne humánusabban, akkor azt választanám.

"...az emberek kivétel nélkül önzők, hálátlanok, aljasak..."

Te is?

Én például nem vagyok aljas, csak önző és hálátlan. Még szívességet is teszek, persze azért, mert örömömet lelem benne. Ha pedig nekem tesznek szívességet, hasonlóképpen gondolkodom, ezért nem vagyok hálás, hanem együtt örülök a jótevőmmel. De "a jó tett helyében jó várj"-al nem értek egyet.

"...odamennék minél több emberhez, és a pofájába röhögnék."

Lehet valaki visszanevetne, és azon kapnád magad, hogy ő nem is rajtad nevet, hanem nélküled.

"Szerintetek van értelme egyáltalán a létezésünknek?"

Szerintem ez szubjektív. Önmagában nincs, de adhatunk neki értelmet, célt.

"A legtöbben azonban szeretnek férgek lenni."

Ha nem is tudatosítják, akkor ez nem "szeret / nem szeret" kérdése. Akik meg tudatosítják, mint ahogy te is, rájönnek, hogy valójában szenvednek tőle.