Megérzések mennyire lehetnek igazak?

Én 50%-ban eltaláltam, hogy ki fog felelni órán a 30 gyerekből. De ezt csak 1 évig.

Amikor rossz előérzetem van akkor mérlegelem a dolgokat, hogy megérné e megcsinálni azt amit. Nagyobb kockázatot vállalnék e mint nyereséget. Amikor saját magammal szemben van rossz előérzetem akkor 80%-ban igazam van, mással szembe 10-20%.

Volt, hogy mentek előttem lépcsőn, és gondoltam, hogy mi lenne ha leesne ez az ember. Aztán elnéztem másfelé, mondván magamban, hogy hülyeség. De visszanéztem később és elesett.

Az utóbbi időben eléggé elromlottak a megérzéseim másokkal szemben. De amikor érzem, hogy valamit nem kéne megcsinálni szinte mindig igazam van.

Velem is volt ilyen, pontosabban az hogy az exemmel még lesz köztünk valami... Lett is, rá fél évre (mikor már teljesen kitörlődött ez a fejemből).

A lényeg inkább ott van hogy ezt annó le is irtam egy novella szerűségben, és furcsa volt hogy tulajdonképpen megirtam ez... Meséltem neki is erről, furcsának tartotta.

Megérzések általában be szoktak teljesülni :)

21:03

Hát ezt nagyon vicces volt olvasni, mert nálam szó szerint ugyanez történt. :D Még novellát is írtam róla. Most komolyan meglepődtem!

Egyébként más kisebb dolgok is be szoktak jönni még.

Az igazak nem jó szó, de bejöhetnek. Én is néha megéreztem, ha feleltem, de belegondolva sokszor vártam azt, hogy engem hívnak ki, így nagyobb az esély arra is, hogy egyszer teljesül. Meg volt amikor egy régi számot dúdoltam valamiért egész nap, bekapcsoltam a rádiót este és pont az ment.

Ezek ilyen kis furcsaságok. Erre épít a vonzás törvénye is pl., ami persze elég nagy hülyeség, de ki hogy gondolja.

Nekem sok megérzésem be szokott jönni. Vannak apróbbak, amiknek nincs nagy jelentősége: pl. többször is előfordult, hogy csak a közelbe szaladtam el valahová, és úgy gondoltam, logikusan végiggondolva mit fogok csinálni, teljesen felesleges magammal vinnem bizonyos dolgokat (pl. pénztárca, bérlet, stb..), később mégis bebizonyosodott, hogy szükségem volt rájuk. Pedig borítékoltam volna, hogy nem lesz.

Voltak aztán nagyobb dolgok is, pl. mikor minden jel és megérzés arra utalt, hogy ne menjek el valahová. Úgy tűnt, teljesen valószínűtlen a megérzésem, később mégis majdnem baj volt. Egyszer pl. erős megérzésem volt, hogy ne menjünk el moziba, mégis elmentünk; úgy alakult, édesanyámnak értünk kellett jönnie kocsival, és az odaúton szó szerint hajszálon múlt, hogy nem tarolta le egy kamion a csúszós úton. Azóta hallgatok a megérzéseimre; ha aznap hallgattam volna rájuk, anyukám nem kerül veszélybe.