Volt egy próbanapom ma eladóként, pékségben, de a vásárlók teljesen lerombolták az önbizalmam. Miért ilyenek, ha látják, hogy az illető tanul?

Soha életemben nem voltam eladó, közelről kasszát nem is láttam. Hajnali 3-kor keltem, mert fél 5-kor már el kellett kezdeni kipakolni az árut, ráadásul ma nyitott az üzlet, és semminek nem volt fix helye, nekem kellett kitalálgatni, hogy mi hova menjen, forró volt a tálca, meg sem tudtam fogni, közben meg jöttek be a vevők, és egyszer lett megmutatva, ledarálva, hogy mit nyomok a kasszán, arról nem is beszélve, hogy volt vagy 200 féle pék cucc, és mindegyiknek aznap találták ki az árát, és azt is kérdezgetnem kellett, meg kézzel írnom róla listát. Volt vagy egy termékből öt féle, még a nevüket is megtanulni, mert ám nem mindegy, hogy papucs, párna, bukta, rúd, stangli, molnárka vagy hosszú zsemle, ezer féle ízesítésben. És elsőre nem mondom, azt sem tudtam, hol áll a fejem, mert zacskózzam be a termékeket, persze, a zacskó nem nyílik ám szét, azzal is szenvedek, de kér 12 molnárkát, amit egyesével kellett bezacskóznom, közben mondja tovább a vevő, hogy kér még három kakaós csigát, meg 4 pogácsát, és közben nézem a kiigazodhatatlan listámon, hogy mi mennyi, aztán kijön a tulaj, hogy adjak ajándékot meg kedvezményt, de a kasszába akkor másképp kell beütni, nem elég, hogy fejben számolok 10 vagy 20 ezres tételből is, mert a kasszába nem lehet beütni, hogy mennyivel fizetett, aztán megszólal a molnárkás nő, hogy ilyen munkaképtelen embereknek miért adnak munkát, és hogy ez így nagyon lassú lesz, és inkább pakoljak vissza mindent, pedig max. 3 percet kellett várnia, de ahhoz képest, nekem mennyi mindent kellett összeszedni, beütni, kitalálni, szerintem nem húztam az időt. Aztán bekiabál az ajtón egy srác, hogy ki van írva az ablakra, hogy tudom is én micsoda is készül, és az micsoda? Mondom, nem tudom, mert ma nyitottunk, és ma is kezdtem, de megkérdezem... Erre megszólal, hogy itt dolgozol, és nem tudod? De olyan stílusban, közben meg nem is vett semmit... Én ezzel nem fogok nap mint nap találkozni, tuti nem megyek holnap. :( Én anélkül, hogy tapasztaltam volna, mindig kedves voltam azzal, aki tanult, mert tudtam, hogy senki sem mindent tudóan születik, és még mondtam is neki, hogy nyugodtan, és elég egy zacsiba, meg akármi...