Ti megmentenétek valakit, aki épp öngyilkosságra készül?

Tényleg vannak olyan helyzetek, mikor az ember például halálos beteg, vagy kilátástalan anyagi helyzetbe került, ahol túl nagy a felelősség - megpróbálnám lebeszélni, mert mégiscsak egy emberélet, de mélyen belül tudnám, hogy igaza van. Csak a szenvedéstől kímélik meg magukat. Viszont az ilyen tényleg nagyon nagyon ritka, úgyhogy egyértelműen azon lennék, hogy megmentsem az illetőt.

Valami plakáton láttam régebben egy szöveget, hogy az öngyilkosok nem az életre mondanak nemet, hanem egy bizonyos helyzetre az életükben, és ezt nagyon igaznak tartom, ahogy azt is, hogy semmi sem tart örökké. Vagy te oldod meg a problémádat, vagy az idő enyhít rajta, de nem lesz mindig ugyanolyan. Lehet, hogy az első szerelem elmúlik, pedig azt hitted, örökké tart majd, és utána azt hiszed, a szerelmi bánat fog örökké tartani, aztán találkozol valakivel, aki mindent elfeledtet. Lehet, hogy borzasztó gyerekkorod volt, és úgy tűnik, sosem törsz ki a nyomorból, de lehetőségek mindig vannak. Eljön idő, mikor már nem lesznek veled a szüleid, és te leszel a szülő. Ezek viszont csak akkor érvényesek, ha az ember elfogadja az eseményeket, és hajlandó túllépni rajtuk.

Bocsi az offért, nekem ez a véleményem.

Engem biztosan nem èrdekelne, hogy az illető utána megutál- e vagy sem, akkor is megmentenèm, ha kèsőbb nekem esne emiatt.

Sajnos már velem is törtènt hasonló, akárcsak egy párral előttem válaszolónak.

Erdei táborban voltunk, èletem legelső tábora volt az új osztályommal. Első nap megállás nèlkül túráztunk, majd dèlután vèletlen leszakadtam a csoportról, hogy a sziklákon állva lenèzzek a mèlybe ès fotózzak. Tőlem távolabb egy osztálytársam ült. Leültem mellè ès vígasztaltam, mert akkoriban halt meg a kedvence ès veszett össze a legjobb barátnőjèvel. Nem tudom, meddig ülhettünk ott,de akkor egegyáltalán nem èrdekelt, hogy akár le is zuhanhattunk volna. Utána mintha mi se törtènt volna felálltunk ès megkerestük a többieket, èn pedig a mai napig sem èrtem, mièrt hálálkodott nekem a lány. Persze nem maradt titokban a törtènet, sajnos nem kezelte bizalmasan a helyzetet, elárulta a barátnőjènek, hogy hol ültünk, majd a tanárunk felelőssègre vont minket, velem pedig mèg elbeszèlgetett arról, hogy mifèle őrült vagyok, meghalhattunk volna, veszèlyeztettük az állását, stb...

De valahogy azóta sem bántam meg, hiszen akár le is ugorhatott volna a lány, ha nem segítek neki. Nem èrzem többnek magam ettől, de boldog vagyok, hogy nem tett kárt magában.

15/L

sajnos már nekem is megfordult nem egyszer a fejemben a gondolat, hogy végezzek magammal(de képtelen vagyok megtenni).

Először szerelmi bánat miatt(a lány akit éveken át szerettem viszonzatlanul, férjhez ment és külföldre költözött)-amennyire ismertem őt, nagy volt benne a hazaszeretet, ezért sem értettem miért döntött így... elkezdtem agyalni, hogy mi vezethette őt erre a döntésre és sajnos rá kellett jönnöm, hogy neki(nekünk átlagembereknek) szinte semmi beleszólásunk nincs a világ dolgaiba amelyben kénytelenek vagyunk "élni" rá kellett jönnöm, hogy titkos, hatalommániás szervezetek irányítanak mindent és hogy minden háború, világválság betegségek, stb... előre meg voltak tervezve, az ő érdekük volt mind... és hogy csak egyre rosszabb lesz (már készülődnek az emberiség nagy részének a kiírtására... chemtrail, HAARP,...)

Nem tudom mi a jobb önként végezni magammal így végetvetni ennek az "élet"-nek nevezett őrületnek, vagy megvárni míg ők végeznek velem... ?! :(

Miért terveznék bármit is, mikor az ő kezükben van az irányítás sajnos...?!

pár napja lett öngyilkos az egyik legjobb barátom. Mániás depressziós volt , bipoláris zavar..stb. Úgy csinálta hogy ne lehessen megmenteni. Ha lett volna rá lehetőségem megmentettem volna. Bármi áron! 19 éves volt. Annyi lehetőség állt előtte es eldobott magátol mindent. Nem fogta fel, mit csinál..

Másik opció pedig hogy mondd úgy hogy nem mentenel meg egy ongyilkosjeloltet sem, ha a gyerekedrol lenne szó, vagy az anyukadrol vagy akárkitől aki fontos neked, akit szeretsz. Nem érezned úgy hogy segithettel volna értelmet találni az életének nem lenne lelkiismeretfurdalásod?

A válaszom pedig, hogy a halalos betegség utolsó stádiumában levő embereken kívül mindenkit megmentenék. Nem egy ismerősöm anyukája halt meg rákban például. Ők élni szerettek volna, látni felnőni a gyerekeiket, bármit megadtak volna a gyógyulásért, más pedig önként dobja el az életet egy szerelmi csalódás miatt?..

18 l