Rosszat tettem apámnak - hogy oldhatnám meg?

Eléggé rossz állapotban voltam egész nyáron, magánéleti dolgok miatt.

Még pszichológushoz is elmentem, akihez azóta is járok. (Ingyenes)

Családom rendben van, apám nevel négyünket, én vagyok a legkisebb. Tisztaság van, beosztjuk egymás közöt a házimunkát, minden nap rendesen kapunk enni, mindannyian kapunk törődést és szeretetet, tiszta, vasalt ruhában járunk iskolába.

Szeptemberben elkezdődött a suli és a gondjaim már annyira felfokozódtak bennem, hogy a viselkedésemre is kihatottak.

Nem bírtam órán odafigyelni, nem beszélgettem senkivel, a tanárokkal meg nagyon illetlen voltam; végig csak magamba mélyedve akartam ülni és csak merengeni.

Egy ilyen esetnél leült velem az ofő szeptember végefele és beszélgettünk és elmondtam, baj van, de kezd megoldódni, járok pszichológushoz, stb. Megkérdezte, hogy családom mennyit tud és elmondtam, hogy nem szeretném velük részletesebben megosztani, mert nem akarom fárasztani Őket. Édesapám 4 gyerekre kell, hogy figyeljen és emellett dolgozik, extra teher nem akarok így lenni a vállán, mert nagyon szeretem.

Kérdezte, hogy reagál arra, ha telefont kap tőlük vagy hazaviszem az egyest, mondtam megszíd.

Pár nap múlva megjelent nálunk a gyámhatóság, mert én állítólag azt mondtam "valakiknek", hogy édesapám rosszul kezeli a helyzetet, hogy baj van velem és nem merek itthon a viselkedése miatt megnyílni, mert szidalmazásra és verésre számíthatok és nagyon rossz a helyzet idehaza...

Végül látták, hogy nem volt igazam és hogy igenis jó a helyzet idehaza és minden rendben van.

Másnap odamentem ofő elmondta amúgy, hogy ő vitatta ezt meg igazgatóval meg többiekkel és ők voltak.

Odamentem következő héten minden engem tanító tanárhoz, hogy bocsánatot kérjek, a gyerekekkel meg nyitottabb vagyok és járok a pszichológushoz.

De eszméletlenül szégyenlem magam, hogy apámat ilyen helyzetbe kevertem. Apa nagyon jól kezeli, már leültem vele kétszer beszélni erről és mondta, hogy semmi baj nincs.

Viszont a testvéreim nagyon a szívükre vették; a legspontánabb helyzetekben, pl családi összejövetelen vagy baráti társaságukban, ha ott vagyok, felemlegetik, hoy ráuszítottam apámra a gyámhatóságot, hogy hazugságokat terjesztek apám kárára és hiába mondom nekik, hogy szeretem apát és nem mondtam semmi rosszat és nem akartam neki ártani, röhögnek és mondják, hogy ugyan már.

Nagyon rossz itthon így, állandóan a tesóim ezzel piszkálnak és haragszanak rám és megbocsájthatatlannak tartják, hogy ezt tettem apával. Én is utálom magam ezért. És, bár nem mutat haragot, de ha meglátom apát, elfog a sírás, hogy ilyen helyzetbe kevertem őt és szégyenlem magam.

Hogy oldhatnám meg ezt a helyzetet?

16/L