Milyen pozitív dolog van abban, ha "szellem" vagyok?

Nekem 17 nap múlva lesz a születésnapom, több mint valószínű, hogy anyámon kívül senki más nem fog emlékezni rá.

Én elfogadtam a magányt, nem is törekszem párkapcsolatba lépni, mert tudom, hogy az életunt, nem törődöm természetemmel nem tudnék érzelmileg kielégíteni egy lányt sem.

Hogy mi a jó oldala ennek? Senki se tud megbántani engem, nincs vesztenivalóm, nincs kötelességem senki iránt. Számomra mondjuk könnyebb ez, mert alapból introvertált vagyok.

Egy szó: Kitartás.

19/F.

Gondolom ti is introvertáltak vagytok. Én konkrétan élvezem a helyzetet perpillanat. Kell mindig valami, amivel lekötheted magadat és közben ha mégis lenne olyan, aki még szóba áll veled, akkor néha szólj nekik, hogy menjetek el ide-oda egyet beszélgetni.

Néha ki kell mozdulni, de egyébként jobb egyedül.

26/F

Én is ilyen éjjel kirándulós vagyok, régebben még temetőkbe is bementem, ott mindig különös békességet érzek, pedig a legkevésbé sem vágyom arra, hogy végleg odakerüljek.

Jó oldal? Például amikor már az ellenőr is elmegy melletted (velem párszor megesett), az már mulatságos - ide nekem a láthatatlanná tevő varázsgyűrűt. :)

"én pedig egyedül nevetni nem szeretnék, mert még bezárnak vhova :D"

Ha kikívánkozik, ne tartsd vissza, talán láttad a netes videót, ahol a pasas vihog a metrón, és idővel mindenki rákezdni, aztán leszáll a fószer, átül a szembejövő szerelvénybe, és kezdi az elejéről. Senki sem akarja bezárni. Ez inkább ilyen társadalmi ráhatás, hogy amíg bárki a világon szenved, neked is tilos boldognak lenned.