Szakitás/válás után a nők miért dobják be a "maradjunk barátok" lapot?

"Kérdem én miért barátkozzak, miért legyek egy olyan férfi barátja, aki pl. rosszul bánt velem, vagy megcsalt?"

A kérdésben sehol sem szerepelt a megcsalás, vagy a rosszul-bánás.

Nekem gyakran volt olyan kapcsolatom, ami nem ilyen drámaisággal végződött, nem volt megcsalás, sem veszekedés, (nem is tartott túl huzamos ideig a kapcsolat), hanem egyszerűen rájöttünk, hogy nincs szerelem, és erőltetett volt a kapcsolat!

Szerintem az például teljesen jó dolog, hogyha szakítás után nem törvényszerűen f**fej az exed, mint legtöbb helyeken általában. Legalábbis én tapasztaltam azt, hogy semmi különösebbet nem csináltam a másikkal, nem csaltam meg, nem bántottam, csak szakítás volt, és automatikusan rossz-fej lett velem sokszor. Tehát jó dolog, ha minimum a jóérzés meg van, ha nem is hirtelen, de egy idő után az őszinte megbocsájtás és továbblépés hangulata érződik.

Így "barátnak maradni" NEM azt jelenti számomra, hogy akkor most az ex-emmel össze kell járogassak, és időt töltsek vele. Hanem jelentheti minimum azt is, hogy nincs meg a kicsinyes harag és gyűlölködés, és minimum emberként tekintek a volt-barátomra, ha nem bántott meg. És nem kínosan kezelem a dolgot, hogy "együtt voltunk", és akkor most világvége az, ha kiderült, hogy nem olyan jó, mint egy hollywood-i romantikus film "örökké-veled" happyend-jében, és szakítottunk.

Lehet, hogy én látom érzéketlenül, de mindenesetre a drámázást nem tudom jobban értékelni, mint ezt:))