Furcsa ha élőként gondolok a plüssmacimra?

Régen egy ezermester lehet, hogy díszesre faragta a szerszámai nyelét, mert tudta, hogy azt fogja használni még ötven év múlva is. Kolumbusz idejében a tengerészek még élőlénynek tartották a hajót, mert attól függött az életük. De szerintem ma sokan hasonlóan tekintenek az autójukra, vagy valamilyen becses tárgyukra (mint a gitár), számomra ez abszolút érthető.

Inkább a tömegtermelés az, ami halott, eldobható tárggyá degradálta mindazt, ami rajtunk keresztül mind élhetne a környezetünkben.

Én 4 éves koromban kaptam egy plüsskutyát. De egy ilyen jó méreteset. Most 15 vagyok, és még mindig megvan, sőt Vele alszom. Szerintem a síromban is ott lesz mellettem...

Egyszer egyik barátnőmmel olyat játszottunk, hogy ő volt a gonosz, nekem pedig meg kellett mentenem a plüsst tőle. És ő játékból elvágta a nyakát, én pedig sírvafakadtam, és vittem apunak a kutyát, hogy szegény meghalt.

A Toy Story után pedig nagyon sokáig meg voltam győződve arról, hogy a játékok tényleg élnek :D

É nem szoktam betakarni a plüssömet, mert bennem van az érzés, hogy megfulladhat...

21 éves vagyok...

Macikhoz nem értek, de a plüssnyulaim biztos, hogy érző lények.

38 N