Mostmár tényleg itt lenne az ideje hogy elmenjek pszihológushoz vagy ez normális?

Igyekszem rövidre fogni: a múltban történtek olyan dolgok velem amik lassan lassan felgyűltek és mint ember, mint érték tönkrevágtak. Ezenáltal nagyon gyenge lett az önbecsülésem és mindig a másikhoz próbálom viszonyitani magam, még a boldogságom is. Zavar is amúgy mert tudom hogy addig sosem leszek boldog mig mások boldogságához viszonyitom a sajátomat.

Van párkapcsolatom, még friss, ezt akartam eddig hogy legyen valakim akivel megértem magam, aki a legjobb barátom és társam egyben és ez mind megvan benne, de mégsem tudom maximálisan élvezni mert valami baj van nálam legbelül. DE mégis mi az, és nagyon zavar hogy van és orditani tudnék miatta...