Természetes vagy természet ellenes az ember környezete felé irányuló viselkedése?

Egy kicsit szűken értelmezed a természet fogalmát.

Ahogy sokan mások is.

Neked a természet az az élővilág, a bolygó ökoszisztémája.

Valójában a természet maga az univerzum az összes anyagával, mezőjével, energiájával, stb.

Tehát a környezetszennyezés mint olyan, nem természetellenes. Atomokból álló anyagokat alakítunk át ugyanazokból az atomokból kicsit másképp összerakott égéstermékekké. A civilizáció természetellenes? Nem.. az emberi viselkedés és intelligencia (az emberi természet) elkerülhetetlen következménye. Az miért természetellenes, hogy működésünk miatt elpusztul az ökoszisztéma? Évmilliókkal ezelőtt kifejlődött egy tengeri élőlényfajta (most nem jut eszembe a neve), ami elsőként fotoszintetizált. Telenyomta a légkört oxigénnel, és az akkor élt fajok, akiknek számára az oxigén színtiszta méreg volt, kipusztultak, s csak az élővilág töredéke maradt fenn, amelyből kicsírázott a jelenlegi, oxigén nélkül életképtelen állatvilág.

Ezen kívül egy meteorbecsapódás vagy egy gamma-kitörés is eltörölheti a Föld élővilágát, pedig ezek is természetes dolgok. Mondanál ilyet, hogy egy gamma-kitörés természetellenes? Ugyanígy egy gyárra, és az üvegház-hatásra sem lehet azt mondani, hogy természetellenes. Az, hogy ezek miatt hosszú távon mind az állatvilág, mind az ember számára pokollá változik a Föld, az a természet szempontjából irreleváns.

Az ember túlélési esélyei a civilizáció fenntartása mellett nagyobbak, mint az úgynevezett természeti népek (vadászó-halászó-gyűjtögető) életmódjával. A történelem folyamán a letelepedett ember és a nomád állattartók közötti konfliktus hosszan elhúzódott, s míg előbbi a technológiai fejlődés miatt fokozatosan egyre nagyobb versenyelőnyre tett szert, utóbbi léte pedig csak az időjárástól és az előbbi által rombolt környezettől függött, így végül a szervezett társadalmak maradtak fenn. A szervezett társadalmakban a javak előteremtése a technológiai haladás miatt egyre kevésbé függ magától az ember biológiai képességeitől is. Ezért a szervezett társadalmakban azok az életképesebbek, akik biológiai képességeikre való tekintet nélkül több tőkét képesek felhalmozni és jövedelmezően felhasználni. A tőke jövedelmező felhasználása viszont a minél nagyobb profit elérését jelenti méghozzá rövid távon. A környezetkímélő technológiák alkalmazása hosszútávon kevésbé károsítja az életterünket, de rövidtávon versenyhátrányba juttat minket azokkal szemben, akik környezetromboló technológiával olcsóbban jutnak jövedelemhez. Ez teljes mértékben párhuzamban áll az állatvilágban megfigyelhető evolúció nevű jelenséggel.

A bolygó szűkös erőforrásai miatt pedig a legvagyonosabbak nem engedhetik meg maguknak, hogy lemaradjanak az egymás közötti versenyben és elveszítsék eddig megszerzett hatalmukat. (A hatalomvágy egy szintén nagyon természetes jelenségből táplálkozik és ez a félelem). Ezért tehát az elkerülhetetlen rövidtávú profitérdekeltség lenyomja a jövő generációk életterével kapcsolatos aggályokon alapuló érveket. Csak úgy tűnik, hogy az ember dönthet másképp is... Talán néhány környezetszennyező vállalat tulajdonosa megszívleli a gondolataidat... Másnap már darabolják is fel, hordják is szét az eszközeit azok, akik eztán csak még gátlástalanabbul fognak vagyonosodni a bolygó kiaknázásából.

Szerintem a természet (élővilág) lőtt egy öngólt magának azzal, hogy az embert ilyen szintre "evolúcionálta". Ha nem lenne ilyen rendkívüli agyunk, aminek szinte csillapíthatatlan az éhsége ötletek, találmányok, problémamegoldás terén, akkor talán még mi is boldogan élnénk valahol az erdőben, békésen leveleket meg bogyókat eszegetve és nem kéne tartani csak egy halált okozó aszteroidától - bár erről ugye nem tudhatnánk - szóval mindenki nyugodtan élhetne békében...

Az ember az egyetlen olyan állat, amelyiknél az anya élete végéig gondoskodni kíván a gyermekéről. A nagyimon látom, hogy hiába vagyok 30, anyám pedig 55, még mindig gyerekként kezel minket. Mikor megszűnik az anyai szerep, az ember képtelen ezen tovább lépni, hogy már nem kell gondoskodnia a gyermekéről. Én személy szerint elég hamar kiváltam a családomból, élsportoló voltam, kijártam külföldre, majd a fősuli után - melyre szintén magam kerestem meg a pénzt - elmentem külföldre dolgozni. Sokaktól hallottam, hogy ők nem tudnák otthagyni a családjukat, barátaikat. Akkor az én viselkedésem ezek szerint nem normálisnak számít, mert nem volt honvágyam, nem hiányoztak a családtagjaim?

Az ember környezete felé irányuló viselkedése szerintem azért káros, mert a hétköznapokban az emberek csak a szűk környezetüket látják ,csak abban képesek gondolkodni. A messzebb menő távlatokat jól ismerik ugyan, mert a csapból is az folyik, hogy ez káros, az káros, ha ezt teszed, ha azt teszed, mégsem vigyáznak, mert adott pillanatban, adott napon, évben - adott emberéletben nincs jelentősége, hiszen ő nem fogja megérezni a következményeket. Az emberélet kis időegységnek számít egy természeti katasztrófa bekövetkezéséhez szükséges időhöz képest. Ezért sz.rnak a legtöbben a környezettudatos életmódra.

Mikor kint dolgoztam Görögországban egy szigeten, ámultam és bámultam. A sziget még nem felkapott hely, szerencsére kevesen ismerik. Ámulásom oka az ottani emberek életmódja. Mindenhol fák, bokrok, mindent megtermelnek maguknak, állatot tartanak, segítenek egymásnak a termések betakarításakor. Egy sajátos kölcsönös segítő rendszer alakult ki ott, pénzmozgás az ott lakók között alig van, gyümölccsel, zöldséggel, hússal vagy szolgáltatással fizetnek a szolgáltatásért, élelemért cserébe. Ez nagyon szép dolog! Nagyon mély érzelmeket indított meg bennem. A politikai rendszert persze nem szeretik, de ügyesen kiutat találtak pl. az adórendszerből a "cserekereskedelemmel".

Szívesen élnék ott ugyanilyen életmódot folytatva. Nem hiányozna a TV, számítógép. Csak élvezhetném az életet - hisz szerintem ez az élet értelme: boldognak lenni és élvezni a természetet anélkül, hogy kárt tennénk benne...

Elgondolkodtató kérdés, sokféle válasz!

Kérdező, mielőtt elkezdem fejtegetni a dolgot, javasolnék egy filmet (illetve könyvet), ami talán elnyeri a tetszésed: Felhő Atlasz.

Egy kósza gondolatfoszlány motoszkált végig a fejemben: biztos, hogy mi idevalósiak vagyunk? Tekintsünk el a merész sci-fi teóriáktól, az összeesküvés-elméletektől és mindenféle vallástól. Most egy pillanatra ne a "miért-hogyan-mikorra" fókuszáljunk.

Feldobok egy egyszerű elméletet: közünk sincs a Földhöz, nem létezik az emberre kivetített evolúció, nem az állatok csoportjába tartozunk. Ezen a gondolatmeneten elindulva esetleg választ kaphatsz arra, miért szarunk tökéletesen bele, mi történik a környezetünkkel: tegyük fel, nem... "Földanyusból" születtünk (gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki hallott már arról a feltételezésről, miszerint mi vagyunk a Mars lakók; egyesek Atlantiszról és Lemúriáról ábrándoznak, megint mások pedig istenekre hivatkoznak) és inkább hasonlítunk vírusokra, mint a természettel harmonizáló állatokra/növényekhre/gombákhra. Bennünk van más is; ez a valami erőteljesebb, mint az ész. Éhség - éhség a mindig többre. Arra vagyunk "programozva", hogy fogyasszunk - az életünknek nincs különösebb értelme, csak "megfertőzni", "felfalni" majd "tovább állni".

Az "igazi béke" nincs a szótárunkban, mert - fogalmazzunk így - lázadunk ellene az önzéssel. Önzés mindenkiben, még a legnemesebb lelkekben is van - és mivel mindenkiben ott motoszkál, ez kizárja a tökéletes (jobban mondva szükséges) önzetlenséget, ami nélkül tökéletes béke soha sem jöhet létre.

Mindemellett felmerülhet bárkiben a kérdés: miért vagyunk ennyire deviánsak? Miért nem rekedtünk meg a természetre nézve az "egészséges" szinten? Miért vagyunk egyedül - miért nem alakultak ki velünk párhuzamosan más állatfajokból hasonlóan briliáns humanoidok?

Ettől függetlenül persze semmi sem fekete-fehér. Komoly értékeket is fel tudunk mutatni az élet minden területén.

Az emberiség sokszínű - de egyvalamit fontos észben tartani: sok lúd disznót győz. Ráadásul könnyebb nem foglalkozni a dolgokkal, amíg nem toporognak a küszöbön - ez sokkal-sokkal kisebb problémákra is igaz.

Biztatásképp hadd biggyesszek ide egy idézetet:

"- Akármit is teszel, annak sosem lesz nagyobb hatása, mint egy árva cseppnek a határtalan óceánban!

- De hát mi is az óceán, ha nem cseppek sokasága?"

Ez tetszett:)

Valóban olyanok vagyunk, mint legrettegettebb gyilkosaink, a vírusok.

És saját társadalmunkat is az individualizmus foszlatja, daganatos sejtekként pusztítjuk el azt a közeget, amiből kiválunk.

Az is érdekes felvetés, hogy talán a csillagközi térből származunk... hogy talán egy utolsó, rég elfeledett kísérleti enklávéja vagyunk egy valaha volt kozmikus birodalomnak. Bár ez nagyon scifisen hangzik:D

4-es vagyok

Eszembe jutott még egy gondolat az 500 év kapcsán ,amit írtál.

Lehetséges, hogy nem mi vagyunk az elsők ezen a bolygón. A dinoszauruszokról persze tudunk, de könnyen meglehet, hogy előttük is volt már nem is egy civilizáció a bolygón, amely kihalt valamilyen természeti katasztrófa vagy háború következtében... A tv-ben ki lehet fogni olyan jó kis ismeretterjesztő filmeket, amelyek az ilyen katasztrófákkal, vagy az elmúlt korok katasztrófáival foglalkoznak, pl. jégkorszak. Több száz km vastag jégtakaró rakódokk akkor a földre, ez letarolt mindent X km mélységig, így mindent eltörölt, ami előtte létezett. Ez magyarázatot adhat arra, miért nem találtunk régebbi tárgyakat, maradványokat. A meteor becsapódás ugyanígy eltüntet mindent. Szóval az is lehet, hogy "valakik" folyton újratelepítik ezt a bolygót, de az is, hogy pusztán véletlenül alakulnak a molekulák és több millió év után kialakul az ember, vagy valami okos lény, amely képes ilyen eszmefuttatásokra. :) Örülök ennek a kérdésnek, szeretek ilyen gondolatokról, véleményekről olvasni!

[link]

És tegyük hozzá, hogy az állatok is lesz*rják a környezetet, de szerencsére csak az ember jutott még csak el arra a szintre, hogy képes legyen irányítani azt. Mert bizony ha a sűrűségfüggő szabályozást más fajok is ki tudnák játszani olyan mértékben, mint mi, akkor sokkalta nagyobb baj lenne.