Szánalmas számítok, ha férfiként nem birom a stresszt, a lealázást, és hogyan szóljak vissza vagy védjem meg magam?

Nem számítasz annak, hanem pont fordítva. Ne szólj vissza, hagyd hogy a másik kiadja magából azt "amije" van a belsejébe, igy pontosan fel tudod mérni, hogy kivel állsz szembe. Amikor már elérkeztél ahhoz a ponthoz, hogy teljesen megismered A-Z-ig, utána egy-két mondat elég, hogy lesöpörd.Utána már nem lesz ekkora arca az illetőnek. De ehhez türelem és kitartás kell, és némi ész a tarsolyba.Ez nem megy egyik napról a másikra.

Tudod nem az a gyenge, aki hagyja magát, hanem az aki magát a másiknál erősebbnek hiszi, és próbálja az erőfölényét kihasználni.

Az az erő, amikor tudod, hogy ütni tudsz, és ha ütsz a másikból nem marad semmi, de még sem teszed.

Szóval abszolút nem vagy szánalmas, sem selejt.

Jah, még egyet jegyezz meg:

Az erős, az mindig a maga szintjén, vagy nála magasabbal veszi fel a kesztyűt, sosem a nála gyengébbel. A gyenge és gyáva ember mindig nála alacsonyabb (általa úgy gondolt, hogy nála alacsonyabb erővel rendelkező)felé támad. Igy próbálja fitogtatni azt amije sosem volt és sosem lesz.

De rendszerint mindig más mögé bújva, vagy másokat toborozva szokott lépni, sosem egyedül. Rendszerint az ilyen emberek támadnak többen 1 embert egyszerre.

Nagyon régen én is ilyen voltam, talán a mai napig is néha, de már átestem nagyon a ló túloldalára, idővel mindenki átalakul, akit ez zavar.

Elkezdtem sportolni, és azután nagyon megváltozott minden, pillanatok alatt fel tudom mérni már, ha valaki nem jót mond, és megfelelően reagálni rá az életben is.

Gondolom Nálad ez hiányzik, de idővel kialakul.

Erősítsd magad mindenféleképp, mert elvisznek a nyenyecek. :)

Ahogy írták. Ne szólj vissza.

Nem méltóak rá.

"Egy utolsó selejt férfi kérdése"

Lófszt.

[link]

Bár hányaveti írás, érdemes elolvasnod.

sokan itt szentbeszédeket írnak hogy felemelkedni, nem észrevenni, meg hasonlók, nem a te szinteden van.

figyelj, én tudod mit csinálok ilyen szituban?

az első mondat után ránézek mélyen a szemébe, és mielőtt a következő szó elhagyná a száját, úgy telibeverem, hogy a vértől beszélni sem tud.

és mily meglepetés, a környéken egy két ilyen egyből megtanultak tisztelni, és alázatosan beszélni.

ugye ilyen ez, mikor az ember új helyre költözik, új emberek, új kalandok!

"Nem számítasz annak, hanem pont fordítva. Ne szólj vissza, hagyd hogy a másik kiadja magából azt "amije" van a belsejébe, igy pontosan fel tudod mérni, hogy kivel állsz szembe. Amikor már elérkeztél ahhoz a ponthoz, hogy teljesen megismered A-Z-ig,"

Ez így jól indul, nagyon jól...

" utána egy-két mondat elég, hogy lesöpörd."

...aztán előjön a kicsinyesség és olyan leszel,mint ők.

Én ezt úgy fejezném be, hogy "...aztán leszarod és éled az életed ahogy neked jó."

A "telibeverem" meg még rosszabb, majd egyszer olyat versz telibe aki rádhívja a rendőrséget aztán elmondja neked a bíró, hogy le kellett volna sz*rni a kötekedőt, de mivel nincs hozzá elég erős jellemed, hogy felülkerekedj egy külső ember magánvéleményén és a saját dolgoddal foglalkozz, így viseld a büntetést.

Bizony, ez így megy. Ebben dolgozom.