Tegyük föl, hogy az USA elnöke vagy, és az országot egy titokzatos járvány fenyegeti?

[link] itt olvastam. kérdezéstechnika :)

A sugalmazó kérdés egy létező, de semmiképpen nem helyeselhető riporteri módszer eszköze. Tanulságos példát kínál e módszer alkalmazására és következményeinek érzékeltetésére Pratkanis és Aronson A rábeszélőgép című könyvében. A kísérlet, amelynek képzelt feltételeit az alábbiakban kissé részletesebben idézem, a következő: „Tegyük föl, hogy az USA elnöke vagy, és az országot egy titokzatos járvány fenyegeti, amelyben 600 ember pusztul el. Tanácsadóid két alternatív programot dolgoztak ki a betegség leküzdésére: »Az A program révén 200 ember élete megmenthető. Ha a B-t hajtjuk végre, 33,3 százalék a valószínűsége, hogy mind meghal. «

Elnök úr (vagy asszony), melyik programot választaná? Ha úgy gondolkodik, mint Daniel Kahneman és Amos Tversky kísérletének résztvevői, akkor inkább az A programra szavaz – mint az alanyok 72 százaléka tette –, arra gondolván: »Így 200 biztosan megmenekül. A másik program hazárdjáték. «

De tegyük föl, hogy tanácsadóid másként szövegezik meg a kilátásokat: »Az A program elfogadása esetén 400 ember hal meg. B esetén viszont 33,3 százalék a valószínűsége, hogy senki nem hal meg, és 66,6 százalék, hogy mind a 600. «

Most melyiket választanád? Az esélyek és kilátások e megfogalmazásban is pontosan ugyanazok. Mégis, ilyen szövegezés olvastán másként értékeljük a dolgot. Az A azt jelenti: 400 mindenképpen meghal, miért ne kockáztassak inkább? Az alanyok 78 százaléka a B-re szavazott… Minden a kérdés föltevésen múlik.”

A szövegezés csekély módosítása – mint látjuk – drámaian megváltoztatta a hozott döntéseket. Bizonyítva azt a tudományos kísérletek és hírlapi interjúk során is igazolható tényt, hogy a kérdés feltevésének módja, a riporter szóhasználata is sugalmazhatja a (várt) választ. Még többször fordul elő az, hogy az interjúkészítő a kérdésben mintegy megelőlegezi partnerének a tőle elvárható véleményt, azáltal, hogy előrebocsátja: „Feltételezem, hogy Ön is úgy gondolja”… „Bizonyára osztja a frakció tagjainak véleményét abban…” Hasonlóan befolyásolhatja a kérdezett véleményét a riporter azzal, hogy előrebocsátja: „Mint ismeretes…” „Köztudott, hogy…” Ugyanez, kissé kacifántosabb fogalmazásban: „Ugye ebben az esetben is arról van szó, amiről korábban…” Az ilyen és hasonló kérdések nem igazán alkalmasak információszerzésre. A gyakorlatban inkább az újságíró saját (vagy hivatalból képviselt) véleményének megerősítésére szolgálnak.